Papírok, ruházat, fűtés

Lassan, de biztosan közeledünk, s külhoni munkaadóim végre sikeresen beszerezték a meghívólevelet és munkavállalási engedélyt. Jövő hétre meg is érkezik, s nyargalhatok is a Benczúr utcai nagykövetségre munkavállalói vízumért.
Aránylag azért egész gyorsak lettek így a végére. Most már azon jár az agyam, hogy fogok mindent besuvasztani egy bőröndbe max. 20 kg súllyal. Bár Fengjie klímája nem nevezhető hidegnek (pláne a 40 fokos nyári napokon), azért olykor akad egy kevés hó is, s a téli 0-10 fokok is igényelnek melegebb ruhadarabokat.
Elsőre talán egyszerűbbnek tűnne odakünn ruházkodni, mint innen cipelni, de kissé tartok tőle, hogy 177 centis magasságommal nem igazán férek bele a lokális konfekciótermékekbe. (Minden bizonnyal a kinti férfiak túlnyomó többségénél is magasabb vagyok, még szerencse, hogy nem ismerkedni megyek.) Annak is örülni fogok, ha uniszex sportcipő jut majd a lábamra.

A tél enyhesége ellenére azért fűteni is kell majd, de ennek megléte is kérdéses. Még a felszabadulás idején jutott bölcs vezetőként Mao elvtárs arra a megállapításra, hogy Kína éghajlati szempontból egyszerűen kettészelhető. Ha már ott fut az a marha nagy folyó, akkor legyen az a határ! – gondolhatta a térképet és a Jangcét böngészve. A folyótól délre meleg, északon hideg van télen. Ilyen egyszerű.

Így aztán délre, például a hajszálnyira átcsúszó Sanghajban (Shanghai) nincs fűtés, szívnak is a helyiek télen. Fengjie-t is kettészeli a folyó, Yong’an északon van, meg a ledózerolt régi város helyett épült aránylag frissen, úgyhogy e két dolog miatt reményeim szerint nemcsak a légkondival tudok fűteni, ha beüt a zimankó. A folyó kicsit feljebb lévő szakaszán, Chongqinghoz közelebb, Fulingban (Fuling) tanított két évet egy Peter Hessler nevezetű amerikai még a kilencvenes években. Élményeit egy nem túlságosan olvasmányos könyvben is megörökítette. Fuling a folyó déli partján épült, így a főiskolán télen fűtés nélküli osztálytermekben tanított.

Remélem a legjobbakat.