A Jangce vize

A Jangce vize kékeszöld lett. Azt hallani, telente minden évben így történik, talán a magasabb vízállás higítja fel a hordalékot, s ettől veszti el a máskor megszokott sárgás színét.

A folyam békésen sem kicsi. Nem véletlenül. Mire Fengjiebe ér, már az útja kétharmadánál jár, s mire Sanghaj mellett beletorkollik a Kelet-kínai-tengerbe, a bolygó második-harmadik leghosszabb folyójává érik. Fengjie hegyes-völgyes vidékét nem fenyegeti. Bár a feltelt meder vize ma a part menti fák alját nyaldossa, a domborzati viszonyok lehetetlenné teszik, hogy kárt okozzon.

Erejétől lejjebb, Szecsuánt elhagyva, a síkvidéken kell tartani – arrafelé nem voltak ritkák a hatalmas áradások, olykor jelentős emberáldozatokkal, anyagi kárral együtt. Jelentős részben ennek köszönhető, hogy az óriási víztömeget befogták az energiatermelésbe. A gigantikus gát, amely Fengjietől nem messze, a szomszédos, de már másik tartományhoz, Hubeihez tartozó járás területén, Yichangnál épült fel, ma a világ legnagyobb vízierőműve előtt duzzasztja fel a vizet.

A gát akkora, hogy itt Fengjieben ma nyolc méterrel magasabb az átlagos vízállás, mint egykoron. Fengjie mellett az emelkedő vízszint a szomszédos járásokat is érintette, mintegy kétmillió embert kellett átköltöztetni. Ennek köszönhető, hogy a folyópart mai városai mind újak.

A duzzasztógát, amellett hogy egy dinamikusan fejlődő ország rohamosan növekvő energiaéhségét csillapítja, egyúttal segít az alsóbb szakaszokon tomboló áradások megfékezésében is. Ennek ellenére rengeteg kritika is megfogalmazódott vele szemben, főleg környezetvédelmi szempontból. A tározóban lerakodó hordalék kérdése sem teljesen megnyugtató, s egyes szeizmológusok szerint a hatalmas tömegű víz is erőteljesen befolyásolja a földrengésekben rejlő kockázatokat.

Az erőmű kész, ezen már nem változtat senki. Egyelőre a balsejtetű jóslatok sem igazolódtak be, s reméljük, nem is fognak.