A legnagyobb elismerés

A waiguoren (külföldi) helyzete Kínában nem annyira egyszerű. Míg nyugaton gond nélkül elvegyülhet, ideát ez lehetetlen. A megjelenése mindig elárulja, sosem válhat bennszülötté (már ha ez a célja egyáltalán).

Kínában, bármerre is jártam, a helyiek tekintetétől sosem szabadultam. Feltűnő vagyok, érdekes, dabizi (szó szerint nagy orrú, a fehérek egyik gúnyneve, rám személy szerint igaz is). Beszéljem bármilyen jól a helyi nyelvet, ismerjem és kövessem bármennyire az itteni szokásokat, elbújni nem tudok. A külsőm elárul.

—–

Az ország más részein járva – ha előzőleg hallottak beszélni, néha előfordult már, hogy odalett a külföldiségem. Ma az utcai krumplivásárlás közben itt Fengjieben is helyinek néztek. De hogy is lehetséges ez?

—-

A válasz nyitja Xinjiang. A birodalom északnyugati, óriási tartománya. Terjedelme európai mértékkel felfoghatatlan, majdnem 2 millió négyzetkilométer. Ez a magterülettől oly távoli, már inkább közép-ázsiai tartomány az ujgur kisebbség otthona. Az ujgurok küllemre kevert rassznak tekinthetőek, sokuk europid jegyeket hordoz. S bár messze vannak az ország központi területeitől, árusként feltűnnek mindenfelé.

——-

Ujgur gyereklányok. A rasszok különböző arányú átmenete jól kivehető rajtuk (fent) - 
ujgur kisfiú (lent).

Így, ha a waiguoren elég meggyőző, akár ujgurnak is nézhetik. S ez a legtöbb, amit a beolvadás terén itt elérhetünk.