Vasutazni jó – csak legyen jegy

Közben már készülök szorgalmasan az útra, egyelőre még csak gondolati szinten. Nézegetem a lehetőségeket, mi az, amiért érdemes lenne ide vagy oda kitérni, esetleg komoly módosítást beiktatni.

Sajnos örök gond nálam, hogy a klasszikus turistáskodás általában kevésbé köt le. Európa legtöbb országában megfordultam, egyszer érintettem Afrikát is (Marokkó és Nyugat-Szahara), s volt valamennyi Kelet-Ázsia is. Mindig az egyéni tervezésben hittem, mert legjobban ez egyeztethető össze az igényeimmel, s többnyire olcsóbb is lényegesen. A pénz meg nem a fán terem.

Az egyéni utazás velejárója, hogy a felmerülő kihívásokat is egyedül kell leküzdeni. Mókás a nyelveket nem beszélő marokkóiaktól vonatjegyet venni vagy épp a taxisnak elmagyarázni, hogy mégis hova szeretnék eljutni, miközben az én arab szókincsem is kimerül a sukran meg a szuk szavaknál. (Más kérdés, de azt azért észrevettem, hogy mindenhol örömöt kelt, ha a külföldi makog pár szót az anyanyelvükön.)

De visszatérve a mostani kirándulásra, komoly felmerülő probléma a jegyek beszerzése. Itt ugyanis a vonatok kapacitása korlátozott, helyjegy van. Oké, keményüléses jegyet elviekben adnak annyit, ami még fizikálisan lehetséges, de a folyosón dekkolni egy napon át nem éppen elfogadható opció.
A jegyeket nem lehet bármikor megvenni, csak az utazás időpontja előtt 18 nappal kezdik el árulni. Vannak frekventáltabb vonalak és időszakok, mint például a holdújév, amikor gyakorlatilag a fél ország elindul a szülőföldjére, hogy családi körben ünnepelhessenek. Ilyenkor nagyon nehéz jegyet kapni, mert szinte azonnal fel is vásárolják őket, amint lehetővé válik a foglalás. Mivel az ünnepre már haza is érnék, így nálam inkább a visszaút rizikós ebből a szempontból.

Van egy másik probléma is, bár ez itt helyfüggő. Értelemszerűen lehet jegyet venni az állomásokon, de Fengjieben nincsen vasút, így vasútállomás sincs. Szerencsére sikerült kiderítenem, hogy a főpostán van egy vasúti értékesítési pont, úgyhogy ez a veszély elhárult.

Végül még egy gondom van, de ez meg teljesen személyes. Egyedül vagyok itt, s egyedül utazni nem olyan jó móka. Mengsi valahogy kikönyörögte a szüleitől, hogy holdújévre ez legyen az idei ajándéka és eljöhessen velem, viszont egyúttal függővé tették a féléves vizsgaeredményétől. Csakhogy az 24-én derül ki, vagyis simán előfordulhat, hogy nem kapunk mindenhová jegyet.
Majd én is beszélek valamelyik nap az anyjáékkal, mert egészen felvillanyozott a lehetőség, hogy lenne útitársam. Valamit ki kell találni.