Számvetés – elmúlt egy félév
Részemről véget ért az első félév a suliban. Lezajlottak a vizsgáim, mindenki megkapta az értékelést. Talán nem teljesen érdektelen megvizsgálni, mit sikerült elérnem az eltelt hónapok alatt. Mert bár én nagyon jól szórakozom itt és igazán élvezem, hogy szinte semmi munkáért egészen jól élek, azért az elsődleges feladatom a helyi diákok okítása volna.
Sajnos igazán drámai átalakulásról nem beszélhetünk. Kevés az órám és sok a gyerek. Aki gyengén muzsikál, s nem akar igazán megszólalni, az nyugodt szívvel megteheti, mert nincs időm mindenkire. Így aztán főleg ugyanazok az arcok működnek közre az órákon, bár ezt azért igyekszem valamennyire ellensúlyozni.
A legtöbbet a picik fejlődtek, s a legtöbb hasznomat is itt látom. Ők még javarészt nulla angoltudással érkeztek ide, így viszonylag jól formálhatóak. Hála a kitartó munkának, a kiejtésük sokat javult. Minden órán legalább 10 percet azzal foglalkoztunk, hogy szavakat olvastunk, s mostanra egyre jobban megy nekik, hogy a szóvégeket ne egészítsék ki egy magánhangzóval. Az anyanyelvükben ugyanis nincsenek mássalhangzókra végződő szótagok (pár n-re s ng-re végződést meg az egy szem er szótagok leszámítva), olyanok meg pláne, ahol mássalhangzótorlódások fordulnak elő. Hogy példával szemléltessem: az orange (narancs) szót orindzs helyett kapásból orindzsü*-nek ejtik, másképp nem tudják kimondani. No, ezeken sokat sikerült csiszolni.
A nagyobbaknál inkább a szókincsüket bővíthettem, illetve sikerül őket leszoktatni az idióta „nothing” használatáról. Ezt rendszerint a no problem/that’s okay/it doesn’t matter értelemben használták előszeretettel. Elsőre nem is értettem mit akarnak vele, s valószínűleg csak azért állt össze a kép, mert beszélek kínaiul, s ezen a nyelven itt a meishi szerepelne a mondatban. Na, ezt fordították át nothing-ra.
A legtöbb változást Mengsin érzem. Nagyon gyengének tűnt eleinte, de ahogy bátrabb lett, kiderült, hogy egész sokat tud. Valószínűleg nemcsak ő, a felsős könyvek már egész nehezek, a nyelvtani feladatok egy része nekem sem egyértelmű, főleg másodéven.
Második félévre minél több játékot tervezek, remélhetően segít nekik lazulni, s jobban ki merik nyitni a szájukat.
Ja, és még egy külön elégtétel: a piciknél az összes nyelvtani dolog tökéletesen megy azok közül, amit én tanítottam nekik elsőként. Büszke vagyok rájuk.
—
—
—-
* ez az „ü” nem ü, hanem egy i és ü közötti hangocska. Ezért is szerencsés a pinyin a kínai szavak leírásához, mivel egyes hangok egyáltalán nem adhatóak vissza magyarul.
9 hozzászólás
Drizari
Üdvözöllek Magyarországról. 🙂 Gratulálok az eredményedhez. Ilyen nagy létszámú osztályokat tanítva sikeresnek mondhatod a félévi ténykedésed. Mindössze annyit ellenkeznék, hogy a picik nagyobb mérvű fejlődése az életkorukból fakad, s nem a nulla angoltudásuk miatti.
zebrina
Hogy én is értékeljek: továbbra is nagyon érdekesnek találom a blogodat, örülök, hogy rátaláltam, csak így tovább, mindent bele!!
rudai gyerek
Nos, habár – a körülmények miatt érthetően – sok részletet nem ismerek, azt ki merem jelenteni, hogy remek munkád van (és nem csak a kevés óra miatt). Remek, s egyben nehéz feladat, kihívás ez, amelynek nem lehet könnyű megfelelni.
Én mindenesetre szeretnék a továbbiakban is sikeres, pozitív eseményekben gazdag munkát kívánni, és remélem, hogy továbbra is megosztod a blog közönségével élményeidet, tapasztalataidat 🙂
Kivy90
Én nem a „nothing”-tól hanem a nevermind-tól vagyok képes felmászni akármelyik falra. A fent említett 3 kifejezésre az emberek 80%-a képes a nevermind-ot használni, pedig nem lenne katasztrófa esetleg használni is azt amit tanítanak.
Az előttem szólókkal meg egyetértek, én is nagyon örülök, hogy rátaláltam a blogodra, és élnék egy javaslattal is. Amikor hazatévedsz és végiglátogattad a rokonokat, vagy ők téged, mindegy, meg pihentél mit szólnál egy blogtalihoz? 🙂
Viki
Liping
@zebrina: Köszönöm szépen, jólesik a dícséret.:) Még-még! Szeretem, ha hájjal kenegetnek:D
Liping
@Drizari: Szia, üdv neked is itt köztünk!:)
Vitatkoznék én is, a nagyokból pl. ugyanezt a végződős problémát képtelenség eltávolítani. Ők már annyira megszokták, hogy menthetetlenek. A piciknek erre nem volt idejük.
Liping
@rudai gyerek: Köszönöm, igyekezni fogok.:)
@Kivy90: Örülök, hogy tetszik a blog.:) Hááát, félős vagyok én ám, s zavarba jövök, ha miattam csődül össze a nép valahová.:) De ha valóban ennyire meg akartok csodálni élőben, egy találkozót összehozhatunk majd.:D
Amúgy tényleg kicsit félénk vagyok, de Kína erre mondjuk szerintem kiváló gyógymód, itt mindenki gond nélkül vizslatja az embert, szóval idővel már lepereg.:)
Drizari
Kedves Liping: igen, én is erre gondoltam, életkorukból fakadóan „a piciknek erre nem volt idejük”. De tévedhettem.
Liping
@Drizari: Ha egyetértesz velem, akkor a tévedés lehetősége kizárható.:P:)