Az út

Sanya elég messze van Fengjietől. Utóbbi nagyjából az ország közepén fekszik, míg az előbbi tőle majd kétezer kilométerre, egészen délen, már jelentősen benyúlva Vietnam testének vonalába, csak attól némiképp keletre a tengeren.

Korán felkeltem, s már öt órakor elhagytam a kollégiumot. A kapunál lévő ötvenes hölgy természetesen aludt, s a sokadig kopogásra sem reagált. Szerencsére az ajtó nyitva volt, s pár szobával beljebb rá is akadtam, ott szendergett szegény. Az onnan nyíló ajtó is a külvilágba vezetett, úgyhogy arra kijutottam.

Mivel a busz még nem járt, így lesétáltam az Új Évszázadig. Egész furcsa volt ilyen kihalt órában téblábolni az utcákon. Volt egy fajta varázsa. Ja, és rengeteg a kóbor macska, úgyhogy ők egész biztosan nem szerepelnek a helyi menüben, amit korábban a diákok is megerősítettek.

Az Új Évszázadtól kitaxiztam a buszállomásra, ahol várni kellett fél hétig, hogy kinyissanak. Problémamentesen megérkeztem Wanzhouba, leszámítva, hogy kicsit késtünk. Egy taxissal folytatott eszmecsere után (20 perc alatt érne ki a vasútra – mellesleg 40 yuant magyarázott, ami vicc persze, de ezzel a részével nem is foglalkoztam) végül maradtam a buszpályaudvaron és vettem egy jegyet a következő chongqingi járatra, Húszpercenként mennek, szóval nem igazán okozott problémát.

A képen az útvonalat közúton jelzi a gugli, a vonat némiképp eltér ettől, de nagyjából hasonló a nyomvonal

Ez a ziccer valamennyire várható volt, pont ezért nem is vettem meg előre a vonatjegyet Wanzhou és Chongqing közt, arra viszont elsőre nem gondoltam, hogy megnézzem, a buszpályaudvar mégis merre van Chongqingon belül.

Szerencsére néha a sors is kegyes, ugyanis nem sokkal azelőtt, hogy begurultunk a célállomásra, elhaladtunk egy épület mellett, amin ott villogott a Chongqing Bei Railway Station felirat. Pont a szomszédban, cirka 2 perc gyalogútra volt.

Elkóvályogtam az állatkertbe, ami egy nagyon jó ötlet volt, volt pandamaci jópár meg mellé egyéb kellemes dolgok is. Erről majd egy külön posztban írok részletesebben.

Estére visszaértem a vasútra, s 22:08-kor elindult a vonatunk Haikou felé. Mivel erre csak ülőhelyes jegyet kaptam, az éjszakák nem voltak a legkellemesebbek. Némi szerencsére partnerem nem volt a szomszédos ülésen, így kettőn terpeszkedhettem, de 178 centinek ez sem épp az igazi.
Már Chongqingot éppen elhagyva össze is ismerkedtem a közvetlen szomszédokkal, akik mind Haikouig jöttek, így jól eltelt az út.

Két angolul beszélő utas is elkapott, egy chongqingi egyetemi tanár és egy diáklány Guangxiból, velük is cseverésztem egy fél órát.

Haikouban aztán búcsút vettünk az utastársaktól, leszámítva Bochuant, aki egy nagyon kedves, 20 éves egyetemista srác, ő jött velem tovább Sanyaba. Jó fej volt, addig is sokat dumcsiztunk, meg aztán Haikou és Sanya közt is végig.

Szerda reggel 10:20 körül gördültünk be a sanyai vasútállomásra, s egy cirka 40 perces buszozás után elértem a szálláshelyet is. Némi körbekukkolás és blogfrissítés után aztán aludtam 14 órát.

Visszafelé szerencsére fekvőhelyem lesz!