Megadtam magam

Annyi szepet es jot hallani az okostelefonokrol, hogy igy a vegere en is beszereztem egyet. Mar Sanya ota szemezek az HTC egyik keszulekevel, s aztan eleg hosszas agyalas utan mara sikerult meggyoznom magamat a vetel szuksegessegerol.

Bar neha ugy tunhet, valojaban nem vagyok a modernizacio vagy a haladas ellenzoje. Annyira meg ven se, hogy emiatt legyek vaskalapos. Ilyen voltam vilageletemben: valahogy keves dolog uti meg annyira az ingerkuszobom, hogy ne a felesleges kacatot lassam benne.

Igy lehet, hogy a magyar telefonomnak meg kameraja sincs, igy torrent, hogy harom ev telt el mire laptopot vettem. Manapsag ciki, tudom.

A dolog kisse talan vicces resze, hogy mindemellett erosen geek vagyok, csak ez valamiert nem jelentkezik kutyumaniaban. A lapi melletti fo ervem a kenyelmetlenseg volt. Persze megszokhato, de amellett kitartok a mai napig, hogy otthonra asztali gep kell.

Az okosteloval kapcsolatban is voltak fenntartasaim. Ennek ellenere el kell ismernem – bar onszantambol soha tobbet nem potyogok be blogbejegyzest rola, ha nem muszaj – egeszen gyors es kenyelmes, meg az en lapatkezeim is meggyozoen ritkan nyomnak felre.

Maga a modell amugy nem annyira tulfejlett a dragabb tarsaihoz kepest, de nekem nagyon tetszik. Windows

os, HTC 8S, az otthoninal mintegy 15 ezer penzzel olcsobban.

A bejegyzes biztosan hemzseg a hibaktol, de a hitelesseg jegyeben ehhez utolag nem fogok hozzanyulni.