Városi bevándorlók
Nem árulok el nagy meglepetést azzal, ha leírom, a falusi helyzet Kínában sem túlzottan lélekemelő. Szerencsére azok az idők már tovaszálltak, amikor a konkrét éhezés réme fenyegetett, de a szakadék az urbánus és vidéki életvitel közt azóta sem lett kisebb, sőt.
A mezőgazdaságból meg lehet élni. Az esetek zömében nem épp fényűzően, de legalább az élelemre nincs gond. Ugyanakkor az is tény, hogy a falusiak is szeretnének jobb életfeltételeket, különösen, hogy Kína már régóta nincs burokban, s ők is tisztában vannak vele, hogy létezik más fajta életszínvonal.
Fengjie kínai viszonylatokban sem a lehetőségek földje, de még így is többre lehet itt vinni, mint a járás vidéki részein. Ennek köszönhetően szép számmal áramlanak be ide is a községekből. Mengsiék családja is faluról jött, Mingchunék szintén.
Egy-egy ilyen bevándorlás nem megy egyszerűen. Falun, bár kétségtelenül lehet élni, a népek jellemzően önellátóak, s ennek megfelelően elég kevés készpénz fordul meg a kezeik közt. Annak jó része is elmegy a gyerekek iskoláztatására. Így aztán első körben többnyire a migráns munkálkodással indul a folyamat, majd ha már akad valami kezdőtőke, akkor nyílik lehetőség a költözésre. Az sem haszontalan, ha a család egy része már ott van a városban, a testvérek, unokatestvérek aktívan részt vesznek egymás sorsának segítésében.
Mingchun szülei két éve költöztek Fengjiebe. Az apja azon migránsok táborát gyarapítja, akik alkalmi munkákat végeznek, míg az anyja a testvére családjáékra főz. Utóbbiak jól állnak, van egy jól menő porcelánboltjuk, s láthatóan nincs anyagi problémájuk.
Mingchun szülei egy körülbelül 10 m²-es raktárszerűségben élnek, ez az egy szoba alkotja az egész lakhelyet. A helyet évi 2000 yuanért bérlik. Ez még itt sem sok pénz, s biztosan megtehetnék, hogy normális helyen lakjanak, de láthatóan a gyerekekbe fektetnek inkább. A tandíjak fizetése, különösen az egyetemen súlyos teher, de itt még mindig diplomáséhség van, s a felsőoktatásba kerülés a boldogulás egyértelmű útját jelenti.
Mingchun kollégista, noha ez pluszkiadás ahhoz képest, mintha otthon lakna, de mivel idebenn jobban szabályozva vannak, a tanulmányaira való tekintettel inkább fizetik. Az öccse egy másik iskolában, szintén bentlakásosként él, hasonló okok miatt.
Mindez sokat megmagyaráz abból, miért is akkora a nyomás a fiatalokon. Itt kevés szerencsés engedheti meg magának, hogy elhülyülje az iskolát. Nem csak a saját jövőjük forog kockán, de az egész család boldogulása a kezükben van. A teher így kétségtelenül nagy, de kitörés lehetősége adott. Talán ezért is van az, hogy ideát a kilátástalanság érzése sokkal kevésbé van jelen, mint odahaza, s ez határozottan jót tesz az ember lelkivilágának. Még így kívülállóként is.
Mingchun szüleinek otthona (fenn),
a rokonok szemben lévő irodája és egy terem hátul, ahol épp madzsongoznak (lenn)
5 hozzászólás
elkoltozott.
Ez jó írás. Sokkal jobban lehet így értékelni a dolgokat. Az önzetlenségről ne is beszéljünk. Sokan példát vehetnének az ilyen emberekről.
Kérdés hogy a sok millió Mingchun közül kinek van tényleges esélye egy jobb életre.
Liping
@elkoltozott.: Köszi.:)
Akik kijárják az oskolát, azoknak elég jó esély van. Diplomásként még el lehet helyezkedni könnyedén, amennyire én tudom.
Drizari
Nálunk a szülők önellátók, vagy a nyugdíjukból kisegítik a gyerekeiket.
A kínai mezőgazdaság mennyire gépesített? Itthon egy gazdára 3 John Deere traktor jut.
Liping
@Drizari: Mérsékelten. A nagygazdaságok gépesítettek, de a kis földeken erre nincs tőke. Ahol meg teraszos művelés zajlik, ott nem is lehet gépesíteni.
Drizari
Egyenlőre úgy tűnik, élelmiszerben önellátók. Meglepett, hogy kínai agrárvállalatok több mint 2 millió hektár külföldi termőfölddel rendelkeznek.
Többségük a Fülöp-szigeteken és Laoszban van. De vásárolnának termőföldet Ausztráliában, Brazíliában és Argentínában bérelnének.