KTV diákokkal

Tegnap este kicsit szórakoztunk pár gyerekkel, bár majdnem el is maradt az egész. Ahogy írtam, először úgy volt, hogy Mengsi és Cheng’en kísér el, de Mengsi aztán lemondta, Cheng’en meg velem kettesben nem vállalta be (elvileg merthogy ketten karaokezni nagyon unalmas, de valszeg inkább mert zavarban lett volna, itt az ilyen ártatlan dolgok is gyanúra adhatnak okot ellentétes neműek között).

Végül aztán szerzett még pár embert, s nyolcan lettünk, mire a helyszínre értünk. A nem is kicsi szobánk ára 300 yuant kóstált, s mivel a lányok nagy számára való tekintettel nem is alkoholizáltunk (összesen két fiú volt), egyéb költség nem is merült fel. Ez felosztva így 25 yuant jelentett fejenként, ami tényleg nem egy vagyon.

Három ember kivételével mindenki a tanítványom volt, összesen két osztályból vegyítve, a többiek meg Cheng’en ismerősei. Hét után valamivel értünk oda, s kb. negyed tizenegyig tartott az éneklés.

Hazaérvén a kapuőr már aludt, de ez sejthető volt, mert ilyenkor szünetben már 8 körül bezárják az ajtót. Nem volt túl lelkes, hogy felzavartam, de látszólag elhitte, hogy későn ért be a buszom valahonnan. Vagy ha nem, hát nem nagyon érdekelte. Egyszer egy évben kibírja.

A danolászás különben szórakoztató volt, bár ez a két KTV-s kiruccanásom elég szépen rávilágított arra, hogy nem nagyon követem a zenei trendeket. Se a kínait (bár ez némileg logikusabb), se a nyugatit. Többnyire számomra teljesen ismeretlen dalok csendültek fel, s a saját repertoárom is kimerül abban a néhány új zeneszámban, amik Mengsitől ragadtak rám.

Ja, a végén már csak 4-en maradtunk, s a fizetéskor kiderült, hogy valamiért 90 yuan visszajár. Ebből 20-at én kaptam meg, így az egész csak 5 pénzbe került. Takarékos.:)

Néhány kép a végére. Sötét volt, s ezen az okostelefon se segít.