Dohányozni szabad!
Nem akarok a tüdőrák felé terelni senkit, épp elég, hogy a saját szervezetemet mérgezem a cigivel, szóval nyugi, ez nem propagandaírás.
Európában, s már Magyarországon is elég komolyan szabályozzák a dohányzást. Itt most nem még az itteni sajtót ingerét is megütő, újkeletű trafikmutyira gondolok, hanem arra, hogy – amúgy nagyon helyesen! – igyekeznek kiszorítani a cigarettafüstöt a nemdohányzók légteréből.
Nem állítom, hogy bagósként ez nem okoz kellemetlenséget olykor, de nem kívánom vitatni az ezzel kapcsolatos előírások jogosságát, vagy céljának értelmét.
Kína ezzel szemben még nagyon gyerekcipőben jár e téren. Szinte mindenütt engedélyezett a füstölés, de még ahol tiltva van, ott is ritkán veszik ezt figyelembe.
Egyik kissé morbid történetem volt, hogy amikor ideérvén beszámoltam a szenvedélyemről (a repülőút után muszáj volt rágyújtanom, szóval nem sokáig tartottam titokban), jóindulatúan jelezték, hogy az osztálytermekben majd nem igazán lenne szerencsés élnem vele.
Ott valóban nem is teszi ezt senki, ellenben a folyosókon, a tanári szobákban vagy az iskolaudvaron minden további nélkül.
De képesek cigivel felszállni a távolsági buszra is. Az is abszolút default, hogy mindenhol van hamutartó, az összes étterem, KTV-s hely, talponálló területén füstölnek.
Amúgy a fiatalok közt szerencsére nem sokan. A nők-lányok eleve elvétve élnek vele, de még a fiatal férfiak közt sem tekinthető súlyosnak a helyzet.
Itt Fengjieben eddig összesen két fehérnépet láttam rágyújtani. Ha én teszem, azt még a szokásosnál is nagyobb figyelem kíséri, így aztán nyilvános helyeken kerülni is szoktam.
Az idősebb férfiak között viszont szinte mindenki dohányos. Valószínűleg emiatt is köpködnek annyit, bár teszik ezt a nemdohányzók is.
Annyi biztos, hogy ideát a bagósok élete könnyebb. A cigi is olcsó (már 5 yuantől van), s egyelőre korlátozásoknak sincsenek kitéve. Hogy ez mennyire jó, az már más kérdés.
Van azért pozitív példa is. A már Kínához tartozó Hongkongban bevezették a sokkoló képek használatát a dobozokon, szép gusztusos rákos tüdővel riogatva a függőket. Egyszer talán az anyaország is átveszi majd.
9 hozzászólás
Drizari
„Az idősebb férfiak között viszont szinte mindenki dohányos.”
Nem tudom bizonyítani a stresszes életmód és a káros élvezeti cikkek fogyasztása közötti összefüggést, de idehaza az ötvenes-hatvanas években tömve voltak a talponállók, vödörszám itták a rém rossz kevertet. Véletlen utcai baráti találkozások beszélgetése is a legközelebbi italkimérésben folytatódott néhány pohár fröccs, vagy korsó sör kíséretében az elszívott cigik füstfelhőjébe burkolózva.
A dohányfüst is feszültségoldó hatású, mint az alkohol, ezért lesz valaki a nikotin rabja.
Lehet mondani, hogy ma a kínai embereket kevesebb stressz éri, mint érte 30-40 évvel ezelőtt?
kbalazs
A kínai nagyvárosokban az elmúlt pár évben szerencsére egyre jobban odafigyelnek a nem dohányzókra. Nagyjából a pekingi olimpia alatt jelentek meg az első dohányzást korlátozó rendelkezések és ennek eredményeképp egyre ritkábban kell mások cigijének füstjét szívnia a nem dohányzóknak, legyen az tömegközlekedés, étterem vagy egyéb közterület. Sőt, egyre többször azt veszem észre, hogy ha valami tiltott helyen dohányzót látok, akkor az jó eséllyel egy külföldi… A kínai barátaim 99 %-a nemdohányzó, a magyarok között egy csomó dohányzik.
Nyilván extrém példa, de épp ezért alkalmas a változások érzékeltetésére, hogy a 2011-es pekingi Culture Chanel kiállításon melyik fotót nem engedte bemutatni a kínai fél. Nem lehetett olyan fotót kitenni Coco Chanelről, ahol cigaretta van a kezében vagy a szájában.
Nyilván a dohányzás korlátozása is egy olyan dolog, mint a fogyasztói árak kérdése, nem lehet egy kalap alá venni Kínát, a nagyvárosok és a vidék nagyon más. Míg magyar szemmel Fengjiéből nézve ma is olcsó Kína, Shanghaiból vagy Kantonból nézve már nem.
chrisred
Köpködnek a nők is, akik egyébként tényleg nem bagóznak. Szerintem az tiszta, friss levegő az oka. 🙂
Liping
@kbalazs: Kantonban még sosem voltam, Pekingben is csak rövid időre, de Chongqingban is ugyanez a helyzet, mint itt. Jó, a metróba tényleg nem engedik le cigivel az embert, de még az orvosi vizsgálataimat végző kórházban is nyomták páran, vagy a hivatalokban az ott dolgozók is. (Noha már ilyen helyeken nem szabadna a törvény szerint.)
Liping
@chrisred: Itt nálunk tényleg friss a levegő, nem lehet rá panasz, ennek ellenére köpködnek. A fiatalok közt kevesebben szerencsére.
virágelvtárs
Két dolog jutott eszembe a legutóbbi hónapban: egyik egy kávézó-étterem, mindenhol ott a hamutartó, sehol nincs tiltótábla, reggeli kávé-szendvics mellé rágyújtottam, mellettem 2 szakács is, aztán azok elmentek, egyedül maradtam, feljött 3 nagydarab kínai, és hőbörögtek, hogy mit képzel a nagypofájú külföldi, hogy itt bagózik, mikor itt nem szabad, stb.
Aztán másik kajálda, mindenhol kint a tiltótábla, de megkérdeztem illedelmesen, hogy itt nem szabad dohányozni? Erre hozták a hamutartót azonnal, hogy miért is ne?
Szumi
A köpködés főleg a cukornád-rágás hozadéka. Figyeld meg a járdákon, terek díszburkolatain a vörös foltokat – azok cukornád-turhák.
Az én élményeim: ( nem egyszeri, több esetben is tapasztaltam)
1. A repülőből kiszállva már a dokkolófolyosóban rágyújtanak.
2. a csomagkiadó futószalag mellett már csikkekben kell gázolni ( PuDong, de Peking, Shenzhen, pláne Sanya dettó )
3. Gyógyszertárban a polcok között csikkek eltaposva… ( Suzhou)
4. Olyan tökélyre fejlesztették a dohányzás tudományát, hogy nem egy embert láttam közös vacsorán evés közben is dohányozni
kbalazs
shanghaiist.com/2013/05/18/shenzhen_cracks_down_on_smoking_wit.php
Ahmet
@Szumi: Cukornád rágás? Hát, attól max a rostokat köpködi az ember. A bétel rágás az köpködéssel jár, de itt nem igazán úgy fogyasztják a bételt, mint Indiában, de a köpködés nem is ennek tudható be, mivel sokan nem élnek vele (pontosabban régiótól függ).
Köpködni egyszerűen badass. Néhány óvodás is csinálja. Más kérdés, hogy feltöröltetem velük, de nyilván nem rágnak se cukornádat, se bételt, de még csak nem is dohányoznak.