Új időpont + megértés

Az angol kulturális fesztivál kedden lesz megtartva a legújabb infók szerint. Aztán ha esetleg közbeszól az eső, akkor meg tudja a fene.

Valamelyik nap voltam lenn a városban, mert kellett pár ruha. Vettem két farmert meg két felsőt, legnagyobb örömömre nem is az én méretem volt a legnagyobb a boltokban. Amúgy annak ellenére, hogy kevéssé van ínyemre a ruhavásárlás, egészen jól éreztem magam.
Cheng’en majd ma délután jön át megint, bár már nagyon sokat nem igazán lehet hozzátenni az eddigiekhez. A dalocska jobb már nem lesz, s minél többet gyakoroljuk, annál inkább megunom. Pedig eleinte szerettem.

A műsorvezetős szövegek is jól mennek, bár ehhez azért nem ártott a gyakorlás, hogy idáig jussak velük. A hanglejtésektől eltekintve kínaiul beszélni sem nehezebb, mint bármely más nyelven, de pont ez a kis különbség azért eléggé meg tudja keseríteni a nem anyanyelvi beszélők életét.
Eleinte persze ezeket is tanulni kell. Maguk a pekingi nyelvjárásban előforduló hanglejtések nem nehezek, minimális gyakorlással egész könnyen vissza lehet őket adni egy tetszőleges szótagon kvázi bárki által. Viszont minden egyes írásjegy mellé annak hanglejtését is meg kell tanulni, ami aránylag macerás először.
Minden nehézség ellenére muszáj őket tudni, mivel a homonímák óriási száma miatt elképzelhetetlen nélkülünk a megértés.

Némi tapasztalat birtokában azért rájövünk elég hamar, hogy egy átlagember sem ejti ki őket igazán szépen, s erősen szelektál közöttük. Kínaiként könnyen megtehetik, mert automatikusan tudják, mi az, aminek az elnyelése, kevésbé hangsúlyos kiejtése még nem hátráltatja a kommunikációt.

A televíziós bemondók, különféle konferansziék azonban nagyon szépen beszélnek. Eleve jár – főleg az utóbbi – mellé egy kissé emelkedettebb, ünnepélyes hangem, s mindemellett nagyon tisztán is hangsúlyozzák a szavakat. Külföldiként reprodukálni ezt nem olyan egyszerű, s egész biztosan nem is nyújtok benne annyira jó munkát, mint ha egy helyi tenné. De ha a szövegemet követni tudják majd, s azért ebben biztos vagyok, akkor már nem panaszkodom.

Máskülönben nincs gondom a beszéddel, s mindenki meg is ért. Itt egyedül Cheng’en hajlamos rá, hogy olykor ne sikerüljön neki. Vele az esetek nagy részében angolul szoktunk beszélgetni, s általában akkor váltunk kínaira, ha valami olyan dolog kerül szóba, amihez már nem elég az angol kifejezőkészsége. Ha ő vált, az nem is szokott gondot jelenteni, de megesik hogy én teszem, hirtelen, mert érzem, hogy amit épp mondanék, azt angolul nem értené meg. Na, ilyenkor szokott fagyás bekövetkezni.
Szerintem arról van szó, hogy egyszerűen angol szövegként próbálja meg értelmezni, amit hall, úgy meg értelemszerűen nem sikerül neki.

Hogy valóban ez lehet az oka, azt erősíti az is, ami odahaza sokszor megesett már velem. Egy időben az akkori munkahelyem környékén elég sok vadidegen, Magyarországon csak turistaként felbukkanó kínaiba botlottam bele, akik rendre angolul próbáltak meg felvilágosítást kérni. Én önkéntelenül is kínaiul szóltam vissza, amire az egyik reakció ugyanez volt, mint ifjú műsorvezetőtársamnál.
Az esetek úgy felében egy fokkal viccesebb helyzet állt elő. Azonnal felfogták a választ, csak azt nem, hogy az ő nyelvükön szól. Rendre el lehetett így beszélgetni percekig, ők angolul, én kínaiul, mire leesett nekik.
És nem, nem ők a hülyék! Ha az angolul nézett sorozataimban felbukkannak magyar karakterek és szólnak pár szót magyarul, sokszor nekem sem áll össze azonnal. Értem (nyilván), de nem tűnik fel, hogy megváltozott a nyelv.
Érdekes az emberi agy. Vagy csak én is hülye vagyok.