Ebéd kollégákkal

Tegnap lezajlott a duplaórám, amely amúgy meglepően jól sikerült. Elégedett voltam vele. A diákok hozzáállása sokkal jobb, mint Fengjieben volt, s az alapzajt jóformán nem is hallani. Jó lesz ez.

Délben aztán Zhao Shenggel és egy másik kollégával elkocsikáztunk ebédelni. A hölgy kitett magáért, nagyon kiadós és gusztusos fogások kerültek terítékre. Kiderült a táplálás célja is, ő is azt szeretné, ha hétvégenként olykor besegítenék a nyelviskolájában. Erre elvileg holnap sor is fog kerülni.

Ezek amúgy illegális dolgok, a szerződésem szerint nem vállalhatnék munkát sehol máshol, úgyhogy a titoktartás lényeges. Csak hárman tudunk róla, s ha esetleg valamilyen módon megneszelné kívülálló, akkor is ragaszkodni kell ahhoz, hogy csak segítettem díjazás nélkül.

Claire (ha jól értettem, ez a kolléga angol neve) amúgy nagyon kedves. Ebéd után hazahozott, s közben szóba került, hogy micsoda kihívások nehezítik a komfortos életvitelemet ideát. Nevezetesen a kólahiány. Amíg Wuhanban lépten-nyomon minden tele van zérós itallal, idelenn még maxos pepsi is csak egy helyen van, s erősen csökkenő példányszámban (ha minden igaz, ma elhozom a maradékot is). A szerencse azonban úgy hozta, hogy Claire két testvére is megy Wuhanba gépjárművel különböző ügyintézni valók miatt, s ha már így tesznek, Claire szólt nekik, hogy hozzanak nekem a nyugat ópiumából. Vállaltam, hogy bármennyit átveszek, a lakás nagy, eláll.

Ha más nem, wuhani importból el leszek látva.:)

De lássuk a menüt.

Nem minden a környék. Ilyen elhagyatottnak tűnő helyen bújt meg az éttermünk (fenn),
a terem, ahol a táplálkozás zajlott (lenn).

Talán nem nagyon szeretnek mosogatni, de minden újonnan jött (fenn),
ou (bambuszgyökér) és marhahús (lenn).

Töklevélből készült leves (fenn), hal (lenn).

Rizs és shaofenből, édesburgonyalisztből készült golyók (fenn),
megpirított húsostáska (lenn).