A nagy találkozás – háttérinfókkal körítve + véglegesült órarend
Ma gyanútlanul tartottam az angolos épület felé, hogy ott aztán okítsam az ifjúságot, amikor egyszer csak hív Zhao Sheng, hogy valamiért nem lesz meg ez az óra, ne siessek annyira. Valahogy túléltem a helyzetet, de mivel amúgy is volt vele némi megbeszélni valóm, így felsétáltam az irodánkba.
Belépve az ajtón, ott ült a kanapén a másik külhoni kolléga, név szerint Javier. Nem első generációs bevándorló, így természetesen dzs-vel ejti a nevét. Egy pár percet bájcsevegtünk, de nem többet, mert neki viszont órája volt. Elmondása alapján Denverből való. Elég fiatalnak nézett ki, rá is kérdeztem, mondta, hogy 27 éves. Amikor azt kérdeztem, hogy milyen volt Dél-Korea, akkor ott kissé értetlenkedni kezdett, de aztán ment is órára. Zhao Sheng aztán elmondta, hogy ez egy másik amerikai, nem az előző verzió.
A kettes számú (mert emlékezzünk, volt egy egyeske is, a hölgyemény, aki nem jött) is elvérzett időközben, mert miután nagy nehezen elértek az Államokba a papírjai, elhagyta az útlevelét…
Javiert Wuhanból akasztották le valahonnan, már eleve itt volt. Eddig nyelviskolában melózott (az útlevelét neki is elszedték a munkavállalás idejére – ez, bár illegális, nyelvsuliknál még létező probléma), s ez most a második éve. Állítólag valami kevéske kínai is ragadt rá az év alatt, úgyhogy nem lesz teljesen elveszve. Nem volt tolakodó, nem hiszem, hogy sűrűn zaklatna majd. Pont ideális.
Kiválasztottam az osztályaimat is, s megvan a kész órarendem. A másodéves leendő angoltanárokat, az elsős turizmust és üzleti angolt, valamint az elsős tanárképzősök egyik osztályát viszem majd, heti 14 órában. Sikerült úgy rendezni, hogy egy duplaóra kivételével (az péntek reggel van) az összes lezajlik szerdáig, így a csütörtököm meg nagyjából a péntekem is szabad. Majd azért holnap megnézem az órarendjüket, hátha át tudom pakolni a hét első felébe azt az órát is, s akkor tényleg igen hosszú hétvégéim lennének. De ha mégsem, így is maradéktalanul elégedett vagyok.
Most már valószínűleg sínen lesz minden.
UPDATE: A kedd esti órákat valamiért lecsípték, így csak 12 lesz összesen.
8 hozzászólás
sellőlány_
Ez Hawaii… Akarom mondani Kína. 🙂 akárcsak a boldog tanár szakos egyetemi éveim! 🙂
rudai gyerek
Ezek a kínaiak úgy cserélik az amerikai nyelvtanárokat – anélkül, hogy tanítottak volna bármit is -, mint más az alsóneműjét 🙂
Az a lényeg, hogy nem tolakodó, s békében hagy legalább. 🙂
Chin-wang
Szia Liping!
„(az útlevelét neki is elszedték a munkavállalás idejére – ez, bár illegális, nyelvsuliknál még létező probléma)”
Bővebben is kifejtenéd a problémát? Bárki… Nem szeretnék belefutni. Könöszönöm 🙂
Fantaszikus a blogod 🙂
Liping
@Chin-wang: Személyes tapasztalatom nincs, csak amiket hallottam-olvastam. Nyelvsuliknál előfordul, hogy fizetés-visszatartást alkalmaznak, vagy nem adják oda az útlevelet, mindezekkel azt elérve, hogy kitarts a szerződés végéig.
Chin-wang
Liping@: Jól gondolom, hogy azt kikerülni lehetetlen, oda kell adni az útlevelet addig, amíg tart a szerződés? Azt nem értem, hogyan marad az adminisztrátornál? Berakja a páncélszekrénybe?
Kissé értetlen vagyok, mert én úgy gondolom max. lefénymásolja, aztán visszakapom. Valamivel csak kell igazolnom magam, akármi történhet… Leírnád a folyamatot?
köszönöm a válaszod 🙂
Liping
@Chin-wang: passz, nekem ilyenben nem volt részem, mint mondtam. Az útlevelet elvileg csak egyszer kell kiadd a kezedből, amikor beleragasztják a rendőrségen a tartózkodási engedélyt. Ez egy jó hetes-két hetes folyamat, addig náluk van. A bizonylat ellenében más is átveheti, ha kész. Normál esetben ezt neked kéne adni.
Vagy itt juthatnak hozzá, vagy talán valamilyen indokkal elkérik, aztán nem adják vissza. Természetesen nem legális, de ha mondjuk a külföldi nem tud kommunikálni meg meg lehet vele csinálni, akkor előfordulhat.
Chin-wang
@Liping: Köszönöm a válaszod.
Liping
@Chin-wang: Igazán nincs mit, örülök, ha esetleg segített.:)
@sellőlány_: nem rossz, nem rossz.:)