Vizsgáztatás
Ma végre jelentkezett az asszisztensem a vizsgáztatással kapcsolatos kérdéseimre adott válaszaival.
Ez alapján százas skálán zajlik az osztályozás, s elviekben 40%-át a jegynek az órákon nyújtott teljesítmény, míg 60%-át a vizsga eredménye adja. Azért elviekben, mert ebbe belenyúlhatok igény szerint, s bele is fogok. Egyik-másik osztályomban sokan vannak, s a tanulók egy részéről nem tudok érdemben semmit. Azonosítani tudnám őket, hogy a tanítványaim, de a tudásom ennyiben ki is merül.
Nyilvánvalóan azokról a diákokról van szó, akik az óráimon jellemzően nem nagyon nyilvánulnak meg, de csupán ezért még nem lenne fair a teljesítményüket nullának venni, ahogy az sem lenne az, ha valami hasraütésszerű számot állapítanék meg az évközi munkájukat illetően.
Így aztán arra jutottam, hogy kizárólag a vizsga alapján fogok ítélni. Miután a majd kiosztott vizsgalapokra is csak egy számot kell bevésnem, így ebbe bele sem fog tudni kötni senki. A vizsgán kívüli benyomásom annyiban számít csak, hogy az igazolatlanul hiányzók esetében nem leszek kíméletes.
Ezt közöltem velük már a legelején, s (bár ezt nem mondtam nekik) háromnál húztam meg a határt. Eddig egy srác érte ezt el, ő konkrétan nem vizsgázhat. A teljesítménye egyébként is csapnivaló.
A metódus alapján 60 pontot kell elérniük ahhoz, hogy teljesítsék a tárgyat, rajta kívül a többségnek szerintem sikerülni fog. Nem gond, ha valakit nem engedek át, megszokott, s nálam sem csinálnak belőle ügyet.
Egyáltalán nem hiszem, hogy lehetetlent kértem volna az osztályoktól. Aki itt elvérzik, az csak magának köszönheti.
One Comment
rudai gyerek
„Így aztán arra jutottam, hogy kizárólag a vizsga alapján fogok ítélni.”
Végül is így a leginkább korrekt.