Üres minden

Kiürült teljesen a kampusz. Az itt élő tanárokat, egyéb dolgozókat leszámítva nincs már senki a területen. A kollégiumokat bezárták, így minden diák lelépett. Még ha esetleg akartak volna, akkor sem maradhattak itt. Na nem mintha nagyon szerettek volna maradni…

Hogy ennyire elnéptelenedett a táj, annak számos egyéb jele is van. Egyrészt gyanúsan nagy a csönd, csak a bentlakók gyerekeinek csivitelése töri meg néha.
Másrészt az összes, diákokra épülő szolgáltatás bezárt, nem működnek a kantinok, egyik kifőzde sem üzemel és le van húzva a roló az iskolai bolton is.

Még a keleti bejáratról kivezető szűk utcácska üzletei is megadták magukat. Nem üzemel a cukornádas, édesburgonyás zöldségbolt sem, eltűnt a többi árus is. Csak az aprócska trafikot vezető, az árusítás unalmát zenehallgatással megtörő, s a zenét erhun folyamatosan kísérő bácsika maradt, de ma már ő is a trafikkal szemben, az utcán üldögélve csalta elő a nyikorgó hangokat a hangszeréből.

Szerencsére a szűk utcácska bejárata mellett fekvő kólás boltom is megvan még, s ők nem is tervezik felfüggeszteni a működésüket, bár erősen kong a hely az ürességtől.

Unalmas, monoton minden. Nem is lesz rossz jövő vasárnap felkerekedni, s az éjszakai vonattal elrobogni Shenzhen felé.

Az az egy jó, hogy végre megint kisütött a nap és kicsit melegebb van. Nagyon azért nem, de éjjelente már nem fagypont közeliek az értékek, nappal pedig van 15 fok is. Ha így marad, legalább kisebb lesz a sokk a szingapúri tropikus klímát elérvén.