Fizetés

Az ünnepekre való tekintettel ezúttal kéthavi fizut kaptunk. Ez sajnos nem azt jelenti, hogy az egyik ajándék, csak előrehozták a jövő hónapban esedékes (januárra járó) javadalmazást is.

Ez önmagában pozitív hír, az már kevésbé, hogy az utalást huszonegyedikére sikerült csak abszolválniuk. Sajnos a szerződés ezen pontja támadhatatlan, mert nagyvonalúan egy teljes hónapnyi intervallumot ad a teljesítésre, s igazán még ez sem zavarna, ha valami kiszámíthatóság is lenne a dologban.

Sajnos nincs. Kaptam már fizut 10-én, 16-án, 21-én, s egy alkalommal – mivel nem adták le időben a papírokat – egy hónap csúszással is. Javier esetében a csúszás egy ízben két hónapos volt, mert valamit nem bírtak értelmezni a számlaadataiban.

Annyiban nem ért kár, hogy a kimaradó hónapban Zhao Sheng saját keretből meghitelezte a pénzem, sűrű elnézések közepette, de azért elég idegesítő tud lenni ez a szituáció.

Máskülönben nagyon kellemes ez a munka, tényleg nem mondhatnám, hogy túlterhelnek, s ehhez mérten meg főképp nem rossz az az összeg sem, amivel javadalmaznak. Már, ha időben beérkezik.

Kevéssé jókedvű pillanataimban azért megfordul a fejemben, hogy a második félévtől folytathatnám máshol. Ez ugyan kissé macerás, ami a papírozós részt illeti, mivel csak úgy foglalkoztathatna más munkahely hivatalosan, új vízum igénylése – s egyúttal Kína elhagyása – nélkül, ha az aktuális munkáltató pecsétes dokumentummal szabadon enged. Ez normál körülmények között nem annyira felel meg az érdeküknek, így hacsak nincs elég meggyőző indok, nem is szokás teljesíteni. A szerződésszegés azért más eset, s egyébként is elég korrektek az itteniek, így megoldható lenne.
A mérgem aztán hamar el is párolog. Tényleg jó fejek a kollégák, s ezen az egy dolgon kívül mást nem is tudok a szemükre hányni. Ha nagyon kis büdzséből kéne élnem, az is egy más helyzet lenne, de az igazat megvallva a gyakorlatban nem érint a késedelem, olcsóság van és nem költök el mindent. A bürokrácia malmai meg – beleértve az iskola pénzügyi részlegét is – lassan őrölnek ideát, ezt megváltoztatni nekem úgy sem lehet. 

Kínát sok esetben muszáj elfogadni olyannak, amilyen. Idővel meg lehet szokni majdnem mindent. Bosszankodni nem érdemes.