Kultúrsokk
A Kínába utazó nyugatit többnyire mellbe vágja ez az érzés. Elkerülhetetlen, mert Kína gyökeresen más, teljesen szokatlan, idegen. Az ország ugyan gyors ütemben modernizálódik, ennek ellenére sok szempontból kaotikus, áttekinthetetlen. A helyiek nem tartják magukat az európai normákhoz, tolakodnak, lökdösődnek, köpködnek, a gyerekek az utcán könnyítenek magukon – ez szerencsére általában csak a kisdologra vonatkozik. A külföldit szenvtelenül bámulják, leplezetlenül kíváncsiak, boldog-boldogtalan hellózik, s még sorolhatnám hosszasan. Leírni nem is nagyon lehet.
Kínát már megszoktam. Az orientációm hamar efelé terelgetett, s ha azonosulni nem is tudok mindennel, idővel ignorálni lehet a kellemetlen helyzeteket is. Emlékszem, annak idején a köpködést megelőző gargalizáló hangoktól kirázott a hideg, a falra tudtam volna mászni, ehhez képest ma már fel sem tűnik. Alkalmazkodik az ember.
Olyannyira hozzászoktam már Kínához és lakóihoz, hogy az igazi kultúrsokk engem a mostani körutazás során ért. Szerencsére fokozatos felvezetéssel, máskülönben nem is nagyon hittem volna, hogy mindez valóban megtörténik.
Shenzhenben megállt előttem egy taxi. Vagyis a zebra előtt, s átengedett. Elsőre azt hittem, talán csak potenciális utasnak gondolt, de aztán később egy másik, immár civil járművel is megesett a történet. Komolyan szürreális élmény volt.
Hongkongba érve még egy fokozattal feljebb kapcsoltak. A város – legalábbis amerre megfordultam – patyolattiszta, rendezett. A népek figyelnek a közlekedési lámpákra, nem szemetelnek, nem cigiznek mindenfelé. És mindenki ért angolul. Mitöbb, beszél angolul. Normálisan. Ez alapból logikusnak tűnik, de ennek ellenére is szokatlan.
Szingapúr… ehhez meg már tényleg nehéz szavakat találni. A kínaiak sorban állnak a metróra várva, két oldalt, s megvárják, amíg a leszállók elhagyják a járművet! Utána szép sorban vonulnak befelé, nem tülekedve, mint egy csorda. Komolyan nem hiszem el, ha nem látom a saját szememmel… És viselkednek. Udvariasan, rendesen, európaiakat megszégyenítő módon. Ha a kínai pártvezetők kitűzött célja a szingapúri modell valamikori elérése, azt csak támogatni lehet. Soha rosszabbat, sehol.
Hogy mindez mennyire tudható be a gyarmati múltnak, azt nem tudom, de ha köze van hozzá, akkor néha igencsak szerencsés is tud lenni az angol jelenlét.
Szingapúrban a kínaiak kifordultak önmagukból. Meghaladták a kínai létet, s egy valóban élhető közeget hoztak létre. Frankóbb helyen még sosem jártam életemben. Szívesen letelepednék náluk.
______________________________________________________________________
A képek Szingapúrban készültek.
5 hozzászólás
virágelvtárs
Egyszer már azt hiszem írtam valahol itt kommentben, hogy az alkalmazkodás folyamata nálam 4-5 év után elkezdett visszafelé menni: A rizsfóbiámat már ismertettem, a „helló” és a „laowai” szavakra agresszív leszek, a köpködés hangjaitól összecsulik az arcom, és a jó öreg hosszú keményülős vonatozásokhoz sincsen már türelmem.
Más, a hongkongiak is teljesen vannak olyan kultúráltak, mint a szingapúriak, akik ott kulturálatlan dolgokat művelnek, azok a kínai konzumturisták, de kapnak eleget érte a hongkongiaktól.
Ja, további jó utat, kalandossat.
rudai gyerek
Persze megkerülhetetlen, hogy fel ne merüljön Hongkong és Szingapúr esetében, hogy mindkettő hosszú időn keresztül gyarmati terület volt.
Shenzhen meg Hongkong mellett fekszik, talán ezzel magyarázhatóak az ott tapasztaltak.
Persze lehet, hogy ennek tényleg nincsen köze a gyarmati múlthoz, de ki tudja…mindenesetre érdekes 🙂
rudai gyerek
Szingapúr egyébként is olyan képet alakított ki magáról, mint ahol nagy tiszteletben tartják a tisztaságot, a rendet. Persze ennek lehet az az oka is, hogy az ország területe nagyon kicsi, így vigyáznak rá nagyon.
Liping
@rudai gyerek: tényleg gyönyörűen rendben van tartva. Még a szállás környéke, amiről majd még írok, is teljesen jó volt, pedig nem a város legjobb része, közel sem.
Gondozott, rendezett ország. Nagyon pöpec.
kbalazs
Ezek szerint nem voltál korábban Hongkongban. Tíz éve mandarin kínaival semmire se lehetett menni, angolul viszont tényleg szinte mindenki beszélt. Mára ez a sorrend megfordult (én sajnos nem beszélek azóta sem kantoniul), ha angolul szólok helyihez, egyre többször nem kapok választ, ha átváltok mandarinra, azt mindenki megérti. Volt aki szólt, hogy miért nem ezzel kezdtem. Azóta ezzel kezdem. 😀 Érthető, amióta főleg a szárazföldi turistákból élnek, sok állásba fel sem veszik azt aki nem beszél mandarinul és az angol egy ilyen helyzetben értelemszerűen a harmadik helyre szorul. Az iskolai oktatásban is megtörtént ez a helycsere. Csak az a meglepő, hogy milyen gyorsan lezajlott ez a folyamat. Az udvariasság is megkopott a korábbi szinthez képest (de mondjuk ez sokkal többet romlott Budapesten pl.).