Még tavasz, virslivel

Hogy legyen egy ilyen idióta című bejegyzés is.

A tegnapi kép valóban elég tré lett, így ma már készültem pár jobbal is a kampusz virágzó növényzetéről.

Hogy jön ide a virsli? Nem akartam két bejegyzést nyitni ilyen apróságoknak, úgyhogy a virsli más téma, a tavasztól merőben független.
Valamikor korábban – még Fengjieből – nyilatkoztam az ideát fellelhető felvágottakról, szalámikról. Többnyire mind ehetetlen vacak, édeskés, furcsa ízzel. Az egyetlen kivételt egyik-másik virsli képviseli – na meg a nagyobb városokban beszerezhető nyugati ízű cuccok, de most maradjunk a helyi termékeknél. Mindenfelé árulnak regou vagyis hotdog névre hallgató étket, ez annyiban elüt a nyugaton megszokottól, hogy pékáru nem jár hozzá, csak maga a virsli, pálcára húzva. Szerencsésebb forrásoknál egészen fogyasztható.

A bolti virslikre oda kell figyelni, mert zömmel borzalmasak azok is, s a termékskála nagyobbik fele nem is tartalmaz húst. Ezt nem annyira nehéz felismerni, mert ezeket nem is hűtik. A nyomokban húsból is álló fajták ehetőek tudnak lenni, de ezeknél is van kockázat.

A suliboltban is kapni regout, ott készül, s darabja egy yuanért vásárolható meg. Miután ez nem olyan rossz, ma arra vetemedtem, hogy két turizmusos diákomat leküldtem megkérdezni, mi az alapanyag, hogy aztán majd olyat vegyek valahol. Alaposak voltak, még fotók is készültek, de erre végeredményben nem volt szükség, mert a boltosok üzenték, hogy tőlük is vehetek, ha kell.

Így este el is bandukoltam, s most 50 virsli pihen a fagyasztóban. A hotdogos verziót Fengjieben jobban csinálták. A technika ugyanaz, csak ott – ha már egyszer Szecsuán – meg is hempergették a virslit pirospaprika-örleményben, lajiaoban. Az ittenieknek az erős, úgyhogy nem élnek vele, de én már csak úgy eszem. Hiába, a jó ötleteket érdemes átvenni.