Új szemeszter, új módszerek

Hála a multimédiás termek adta előnyöknek, ebben a félévben egészen szórakoztató dolgokat sikerül összehozni. Próbálgattam pár lehetőséget, most úgy néz ki, meglett a befutó.

Túlságosan nagy kihívásokkal nem lehet a diákok felé élni, mert azért elég gyengék az angolt tekintve, de az adok-kapokra lehet építeni. Elkezdtünk nézegetni egy sorozatot, meglehetősen bugyutát amúgy, de ők kifejezetten élvezik. Szereztem hozzá angol-kínai vegyes feliratot, így a megértés garantált. 

Miután az első epizód végét csalódott felzúdulás fogadta (mármint a tényt, hogy vége), onnan már sejtettem, hogy működni fog a dolog. Azt találtam ki ugyanis, hogy csak akkor kapnak folytatást, ha kellő aktivitással produkálják magukat az óra hátralévő felében. Amikor is, a már látott epizód néhány (jellemzően értékes és a hétköznapokban is jól használható kifejezésekkel tarkított) jelenetét kell megpróbálniuk rekonstruálni.

Ez eleve ad egy kissé komikus alaphelyzetet, mert a beszéd mellett próbálnak játszani is, így mindenki vidám, miközben – s ez a lényeg! – beszélnek is. Majdhogynem maguktól, szórakozva. 

Eleinte nagyon arra próbáltak meg rámenni, hogy egy az egyben felmondják, ami a film szereplőinek a szájából elhangzott, de mostanra erről sikerült őket leszoktatni. Ez azért sem volt jó, mert többnyire kevés is a saját kútfő ehhez, meg így egyik-másik eléggé rá is görcsölt. Miután a felirat kínai részének köszönhetően tökéletesen megértenek mindent, így tudják, hogy mi hangzik el. Erre építve már eljutottunk odáig, hogy a jelenetek lényegére fókuszáljanak csak, s azt igyekezzenek a saját szavaikkal kifejezni. Hogy ez sikeres, azt főleg ott veszem észre, amikor a kínai szövegből kiindulva sokszor más szinonimákat használnak.

Egyszerű dolognak tűnik ez, de a biflázásra építő oktatási rendszer miatt elég nagy eredmény. Gondolkozni, nem a készet használni, hanem önállóan felépíteni a mondatokat sokkal nehezebben megy nekik, dacára annak, hogy még bátorítom is őket, hogy nyugodtan használják a lehető legegyszerűbb szavakat.

A nyelvtant és a szabályokat megtanulják a többi, helyi tanártól. Beszélni viszont jobbára csak nálam tudnak, ez az óra szól erről. Sokkal többet tudnak annál, mint amit képesek kifejezni. Hiányzik belőlük a bátorság, s eleve nincsenek hozzászokva. Ez a játékos megközelítés a jelek szerint sokat segít, oldottabban olajozottabban megy a beszéd is.

Ha sikerélményem van, tényleg nagyon szeretem ezt csinálni.

Hozzászólnál Facebook fiókkal?

5 hozzászólás

  • rudai gyerek

    „Hiányzik belőlük a bátorság, s eleve nincsenek hozzászokva.”

    Feltételezem, ez visszavezethető a kínai oktatási rendszer már általad is említett hiányosságaira.

    Egyébként remek ötlet, az meg különösen jó, hogy működik is. Kár, hogy nem előbb jutott eszedbe 😉

  • virágelvtárs

    Nagyon jó! Elmegyek hát én is tanítani, ellopom a módszered annyi módosítással, hogy én erotikus tartalmú filmeket vetítek majd, amiket el kell játszaniuk! Szem nem marad szárazon! Nesze neked oktatási reform, jönnek a magyarok 😀

  • Liping

    @virágelvtárs: Kedves Virág!:)
    Egészen biztos vagyok benne, hogy néhány tehetséges rendező már filmre vitte az elképzelésidet, lehet hogy a műalkotások alaposabb vizsgálata kicsit megnyugtatna.:P:)

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük