Szelektív

Ideát a pet-palackok gyűjtésének nagy hagyománya van. A környezettudatosság nem igazán jellemző szempont, ellenben az üres, s amúgy csak a kukában, szemétként végző flakonokért némi pénzhez lehet jutni. A pontos árfolyamokat nem ismerem, de feltehetően nem nagy összegekről van szó, azonban ismerve a kínaiak praktikus természetét, ez is lehetőség, amit érdemes megragadni.

Magam sem vagyok túlzottan zöld. Persze, elismerem, hogy fontos téma és számtalan egyszerű módszerrel javíthatnánk a bolygó állapotán, mindazonáltal én is kényelmes vagyok, mint embertársaim zöme, így aztán túlzásokba sosem estem e téren. A szelektív kuka messze volt, meg amúgy is válogassa külön a szemetet az elempé, kb. ehhez hasonló gondolatok kavarogtak az agyamban, amiért bizonyára kapnék is rendesen egy ökotalálkozón.

Kína azonban, csodálatos módon még engem is megváltoztat. Na, mielőtt teljesen meghatódnátok, beismerem, ezúttal is csak a lustaság győzelméről beszélhetünk. Miután elvétve főzök, így hagyományos szemetem alig keletkezik, eltekintve a szomjoltó szenvedélyem jeleitől. A műanyag palack ronda teremtmény. Könnyű ugyan, de sok helyet foglal, hacsak nem veszem a fáradtságot (általában nem veszem) arra, hogy kiszorítsam belőle a szuszt. Miután a kólát ipari mennyiségben iszom, így hulladék is akad bőven. A házban nincs kuka, így kb. 50 métert kell sétáljak az úton a kis kerekes kordéig, ha meg akarok tőle szabadulni.

Az amúgy roppant lerobbant lépcsőházunk lépcsőfordulóján a kezdetek óta hatalmas zsákok sorakoztak. Valamelyik lakó ezekbe gyűjti a flakonokat, s pár hetente el is viteti őket. Ezekhez hozzáférni csak cirka 3 méter a lakás bejáratától, így aztán egy ideje már én is csak ide szórom a kóláspeteket.

Éljen a szelektív hulladékgyűjtés. Zöldülök.