Vendégposzt: Hogyan szórakoznak a kínaiak? – 3. rész
Az éttermek és a sörkert után újra itt virágelvtárs, aki ezúttal a karaoke világáról írt lényegre törő beszámolót. A blogon esett már szó a KTV-ről néhányszor, a saját élményeim azonban már csak a nememből kifolyólag sem lehettek ennyire pajzánok, mint vendégszerzőnk nudizmussal fűszerezett éjszakai dajdajozásai. De a részleteket inkább tőle.
____________________________________________________
Hogyan szórakoznak a kínaiak? – KTV
Bár sajnos a sörös poszt nem volt olyan népszerű, de legalább nekem tetszett. Viszont a folytatás, ahogy ígértem, nem maradhat el. Egy olyan helyről írok, ahol már sok éjszaka otthagytam a hangszálaimat. Íme.
Kínában minden kétséget kizáróan az egyik legnépszerűbb szórakozási forma a karaoké. Enélkül ez az ország régesrég romba dőlt volna, demográfiai katasztrófa és öngyilkossághullám fenyegetné a lakosság 40 év alatti hányadát, a munkamorál töredékére esne és a gyűlölt Japánba vagy a még inkább karaokéőrült Fülöp-szigetekre kellene menekülni a túlélésért.
Maga a karaoké a 80-as évek körül tört be Japán mintára Hong-kongon keresztül először a két nagyvárosba, Pekingbe és az akkor különösen züllött Shanghaiba (Ajánlott olvasmány: Mian Mian – Candy. Az nyolvanas-kilencvenes évek Shanghai-a és őrületes tempóban benépesülő Shenzhenje regényformában. Kínában tiltott könyv.)
A Karaoke (卡拉OK) kifejezést felváltotta a népszerű KTV szó, amit a kínaiak angolosan betűzve ejtenek ki. Maga az aktivitás a 唱歌 (changge – “énekelni dalt”) illetve a 唱K (chang K – “énekelni a K-ba”) neveket kapta.
Hogyan is néz ki egy kínai karaoké?
Egyből eltér az Európában ismert színpadi formától. Külön szobák vannak, általában 3 kategóriában (mini, közép, nagy), amihez elit helyeken hozzájön az “elnöki” szoba, ami mindenhol drágán kárpitozott fotelekkel és aranyszínű bútorokkal jár.
Már közepesebb kategóriájú helyeken is külön WC szokott járni a szobákhoz.
Pár jellemző pont:
Mindenhol felszolgálók tömbkelege várja a népet, a szobából egy gombnyomás és meg is jelenik, de folyamatosan ellenőrzi, hogy kell-e még ital, van-e üres üveg, nincs-e szexuális tevékenység, stb.
Egy vagy több komputer van a szobákban, ahol több ezer kínai és külföldi szám közül lehet érintéssel választani.
Az alkoholválaszték széles, sokszorosa a bolti áraknak, de ahogy már említettem, itt is fontos az arc, tehát whiskey-t és rekesz Heineken-t kérnek ki indulásnak.
Minimum két mikrofon jár minden szobába, a hangerő mindenképp fejfájást okoz következő reggel, ha az alkohol vagy a dohányfüst nem volt elég.
Maga az éneklés is rendkívül magányos tevékenység számukra, általában egy énekel a kanapén ücsörögve, a többi beszélget vagy kockázik (lásd a sörkertes posztot).
Mindenhol van étel, sokszor egy menüben jár egy tál gyümölcs, szotyi, meg egy rekesz sör.
További apróságok
A KTV-ben virágzik a prostitúció. Ha valaki nőkkel, vagy látványosan csak haverokkal énekelni megy, fel sem tűnhet, bár mindenki tudja. Az első, hogy ha csak férfi van a társaságban, felajánlják a hölgytársaságot (DJ公主 – gongzhu, azaz hercegnő). Óradíjas, az alapfeladata a vendégek által kért dalok kiválasztása, vendégekkel éneklés, és az ital folyamatos utántöltése, hogy igyanak csak még többet. Tapogatni szabad. Van ahol ez ennyiben kimerül, de sokszor megadják az árat a “további szolgáltatásokhoz” is… Az éneklés innentől akár meztelenül is folytatódhat. (Erről találtam pikáns képeket, de ez nem az a blog kérem.)
Emellett az éjszaka közepén megjelenik egy idősebb hölgy is, aki bevezet 3-15 hölgyet a szobába, akik sorban állnak, majd közülük lehet választani, pénztárcához mérten. Igen, azért.
Miért jó a karaoké?
Kína a félmilliárd énekes országa. Mindenki tud énekelni, vagyis hogy azt hiszi. A karaokéból évente kinő annyi
tehetség amennyi ellátja az összes csatorna összes tehetségkutatóját, a végén híres is lesz bőven, egy-egy slágerre vagy haknira biztosan.
De nem ezért mennek. Mivel a zenei ízlésük korlátolt (70% pop, 20% diszkó, 10% egyéb), nem kulturális élményért mennek nagyrészt. A karaoké – legalább is saját bevallásuk szerint – a feszültség levezetésének a legjobb módja. Tehát a bevezetőben leírt “függésnek” ez az oka.
Többen mondták, hogy csak ki akarják üvölteni a lelki bánataikat, a munkahelyi nyomást,
a felelősséget, utána jobb lesz. Persze közben esznek, isznak, ismerkednek, vagy kihasználják a teljeskörű szolgáltatások előnyeit…
7 hozzászólás
sellőlány
És van valami előadói művészneved, Virágelvtárs? 🙂 A számlát hogy rendezi a társaság főleg, ha külföldi is van a velük? A díjak is érdekelnének alaptól VIPig. A prosti díjazása is érdekelne, ha publikus.
virágelvtárs
@sellőlány: Összetett kérdés, izzad kicsit a halántékom most, repkednek a számok.
Az árak függnek attól, melyik város, melyik városrész, milyen kategóriájú hely, melyik nap, stb. Olyan komplex árlistát kértél, ami egy újabb poszt lehetne, azért is nem írtam ide. A legolcsóbb, ha becsempészel sört, hétköznap mész, tagságid van, és az előző éneklésből még bónod is maradt. Így egy miniszobában normál kategóriájú helyen 120 jüen/szoba árért 4 órát is énekelhetsz. Utána, az egyik mikrofont az okostelefonhoz helyezve, a másikba énekelve azt a hatást keltheted, mintha még mindig lenne időd, persze ehhez mázli kell, hogy ne ellenőrizzék, mikor jár le a szoba.
Ehhez képest a közép- és felső árak már nem ilyen viccesek, ugyanis nagyon kevés kínai választja az én spórolós módszeremet, hiszen nekik arc kell. Ezért ott kezdődik a buli, hogy hétvége, előre lefoglalva. Whiskey (5OO jüen), sör és ropogtatnivaló (300 jüen) szobadíj hétvégi áron (500/4 óra). Itt már közel 1500-nál tartunk, persze ha csórók, akkor elosztják, ha bármi esemény van, akkor egy ember kierősködi, hogy ő fizet. Tehát ez az én módszerem TÍZSZERESE.
Persze magas kategóriájú helyekre az irodai dolgozók már nem férnek be. Ezekben az ár a csillagos égig megy, ne is kérdezze kedves Sellő.
Prosti… Most csak a karaokésról beszélek, mert ez is egy hatalmas téma. A veledéneklős csak veledéneklésre 50-150/óra, ha egy alkalomra kell más is, az vagy tőle vagy a sorból kiválasztottól 400-600/alkalom, 800-1500/éjszaka. Helytől függően ez 200 plusz-mínusz. Az árak nem tartalmazzák az áfát.
Más kérdés? 😉
PS: Gyönyörű hangom van, ezt karaokékban elvesztegetni… Majd felfedez egyszer a vojsz.
rudai gyerek
„Igen, azért.”
Beszélgetni az atomfizikáról? 😉
Egyébként ismét remek poszt sikeredett. 🙂
sellőlány
@virágelvtárs: Ó, hát köszönöm ezt a részletes választ. Tetszik a Cheap Charlie módszered. 🙂 Még érdekelne, hogy mivel keres pénzt ott egy „arc”, meg az igazán gazdagok.
01001100au (törölt)
@sellőlány: lányokat ad el 🙂
virágelvtárs
@sellőlány: Hát neked aztán jó erős kérdéseid vannak!
Annyi és annyiféle az igazán gazdag, hogy ezt megint túl hosszú lenne leírni… De félreértetted, az arc nem egy embertípus, az arc mindenkinek kell. Tehát akkor is kifizeti a 6 fogásos ebédet vagy a pár órás all inclusive karaokét, ha kicsit sem gazdag, és arra épp egy egész havi fizetése is elmegy. Itt egy hímnek mind a többi hím felé, mind a nőstények felé a sokszorosát kell mutatnia, mint ami ő igazán.
sellőlány
@sellőlány: Érdekel háttere érdekel ezeknek a jelenségeknek, vajon milyen előnye származhat bárkinek is abból, ha „arcot” játszik. Hogy vajon a sokból közül kitűnni vágyás, a jómód látszata, a csoporton belüli népszerűség kivívása, vagy valami más társadalmi oka lehet ennek. Japánban a prostitúció olyannyira elfogadott eleme bárki életének, hogyha egy társadalmilag elismert egyén nem él vele, presztízsvesztességgel járhat. A modernizáció azonban az egyén megerősödésével kitermelte a „nemnélküliséget”, azt a társadalmi réteget, akik nem akarják felvállalni ezt a klasszikus férfiúi szerepkört.