Vizsga vizsga után

Szerdán az „ovisok” újfent elkápráztattak. A 14 egyedből nyolcat voltam kénytelen buktatni, így hacsak a jövő heti utolsó körben nem történik valami csoda, akkor erősen vélelmezhető, hogy ennek a két osztálynak nagyobb hányada újrázhat jövőre, mint ahánynak nem kell. 
Sajnos tényleg nem rajtam múlik. A vizsga könnyű, ráadásul, mint azt több gyengébb képességű diákom esete is bizonyítja, nyelvi készség nélkül is teljesíthető (nem is rossz eredménnyel), ha fordítanak elég időt a felkészülésre.

Javier ezúttal azt találta ki, hogy ebben a félévben nem buktat meg senkit. Valamit magyarázott az új gyakorlat ideológiai hátteréről, de gyaníthatóan nem lehetett túl logikus, mert nem emlékszem rá. Mindenesetre azoknak a kölyköknek, akik amúgy elhasaltak volna nála (sokan lennének), felajánlja, hogy megadja nekik a minimumot jelentő 60 pontot, amennyiben ezt választják. A másik opció az lenne, hogy komolyan veszik a tárgyat és inkább megbuknak, csak hogy jövőre jobb eredménnyel mehessenek át. Vagy mi. Tudom, zavaros. Nekem is. Mindenesetre eddig mindenki a 60 pontot választotta.

Én nem vagyok ennyire engedékeny, mint az elmúlt két hét példája is mutatja. Ma a business english és az english education csoportok jöttek. Így a második körön túl csak megerősíteni tudom, hogy a leendő angoltanárok sokat fejlődtek, mert amíg az elmúlt szemeszter végén egyértelműen az üzleti angolosok voltak a legjobbak, ezúttal egyáltalán nem.
Az angoltanárok közül mindössze egy nem érte el a minimumot ma, s még ő is 50 pontot szerzett, ezzel szemben a business csoportban 6-an is rosszul szerepeltek a mai 17-ből. Jó, ez az „ovisokhoz” képest meseszép, de azért nem lehetnek rá büszkék.

Most keddig megint semmi dolog. Aztán ha minden igaz, a jövő héttel valószínűleg véget is ér az itteni munka.
Már nem bánom.