Gasztro: párolt tojás és bok choy

No, ma is némiképp gasztronómiai vizekre evezek, elvégre ha már annyit áradoztam a kínai konyháról, valamit időnként mutatni sem árt belőle.

Kezdjük a cím első tagjával. A kínaiak párolt tojása egy nagyon alap táplálék, ellenben nem igényel semmiféle különösebb szakértelmet vagy eszközt, esetleg egzotikus alapanyagot az elkészítése. 
Rendszerint nem önálló fogásként szerepel, bár errefelé szinte semmi sem, hiszen egy-egy étkezéskor legalább három-négy féle tápot öntenek az ember elé, a rizst (északabbra esetleg a tésztát) nem számolva.

 

Legyártani roppant könnyű. Felütünk majd felverünk étvágynak megfelelő darabszámú tojást, majd ehhez képest kb. kétharmadnyi vízzel felhigítjuk azt. Ízesítjük, újra felverjük, majd mehet gőz fölé.
A párolásra is tökéletesen alkalmas rizsfőzők világában ez gyerekjáték, de azért magyar viszonyok között sem ördöngős feladat kivitelezni.

 

 

wp_20151101_14_27_09_pro.jpg

wp_20151101_14_31_29_pro.jpg

Ha elkészül, az elég könnyen észrevehető, mert valamennyire felfújódik, majd rántottaszerűen összeáll. Ugye hogy egyszerű?

 

wp_20151101_15_20_42_pro.jpg

Ez persze a nagyon hétköznapi recept, gasztrosznobok a víz helyett adhatnak a tojáshoz szójaszószt is (a további sózást ekkor hanyagoljuk, mert a szósz is sós) és nyugodtan lehet más dolgokkal is kísérletezni. Sznobéria nélkül is jól viseli ugyanakkor az apróra vágott zöldhagymát, s ha főfogásnak szánjuk, megszórható garnélával is, ami szintén puhára puhul a folyamat végére. Főfogásként azért valószínűleg nem árt elegendő tojással készülni.

 

 

A másik, amiről ma írok, az a bok choy. Ez a rendkívül ronda nevű teremtmény egy zöldség, nem is a rosszabbak közül való. Sajnálatosan ez a fenti förmedvény a legnemzetközibb neve, a dőlt betűk hiányából pedig kikövetkeztethető, hogy nem standard kínai név, hanem kantoni. Próbáltam keresni neki valami elfogadható elnevezést, de beletört a bicskám, a magyar nyelvű wikipedia meg nemes egyszerűséggel a kínai kelnek felelteti meg, ami egy oltári nagy baromság.

wp_20151101_13_57_52_pro.jpg

Hasonlít?

 

A blogon maradjunk a standard kínai névnél, ami a qingcai. Ez a káposztafélékhez hasonlatos, de tőlük azért merőben eltérő növény az egyik legkedveltebb kínai zöldség. 
Otthon, tartok tőle, hogy nem beszerezhető, én legalábbis még sosem láttam. Kifejezetten ízletes, úgyhogy aki kedvet érez, honosítsa meg hazánkban is. A klíma a termesztésre megfelelő.

 

Elkészítéskor a leveleket szétszedjük, majd innen a történet már sok irányba folytatódhat. Kevés olajon történő pirítás, levesbe főzés, párolás is lehet a végkimenetel, vasárnap nálunk ez utóbbi sorsra jutottak a megvásárolt darabok.

 

wp_20151101_13_57_17_pro.jpg

wp_20151101_15_20_48_pro.jpg

 

Zárásként még itt van néhány kép az ebédről.

 

wp_20151101_13_59_34_pro.jpg

wp_20151101_14_14_16_pro.jpg

wp_20151101_15_16_13_pro.jpg

wp_20151101_15_44_52_pro.jpg

wp_20151101_16_05_41_pro.jpg

Hozzászólnál Facebook fiókkal?

9 hozzászólás

  • commando

    Háááááááát, mint a szecsuani konyha fanatikus hódolója, a távol-keleti ételek rajongója, fájó szívvel és nyálcsorgatva néztem végig az ételfotókat. Sajnos, való igaz a bok-choy ma még elérhetetlen Magyarországon, de, a remény hal meg utoljára. Húsz évvel ezelőtt még a gyömbér is csak szárított-reszelt formában fordult elő, ma már minden valamirevaló szupermarket, és egy kicsit szélesebb látókörű zöldséges pultján megtalálható. Bízzunk a jövőben. És, hát, még vannak olyan alapanyagok, amelyek a legfelszereltebb Ázsia-boltokban is hiányoznak a polcokról (pl. fecskefészek, cápauszony, mustárfű, szárított kagyló és osztriga, banánlevél, metélő fokhagyma, ginkgo-dió, ehető medúza……. stb.)De akkor is imádom a kínai konyhát!! Sajnos a magyarországi kínai éttermek elkezdtek „magyarul” főzni, megpróbálják az eredeti ízeket összehangolni a magyar ételekkel, ez bizony súlyos HIBA!

  • A fickó

    @commando: A bok choy egyáltalán nem elérhetetlen nálunk, akár napi szinten beszerezhető. Magot is lehet kapni. Itthon is jól termeszthető. Ami a nagyobb gond, hogy nincs rá túl nagy igény. Csodálkozom, hogy mint a távol-keleti konyha nagy rajongója, nem tudod beszerezni. A bok choi virága is ehető, a nyáron még azt is szereztem. Viszont a kedvenc szójaszószomat még mindig Kínából hozatom a kollégákkal. 🙂

  • commando

    @A fickó: Jó, elhiszem, de sajnos és, mint vidéki proletár nagyon ritkán jutok el a Fővárosba, így lehetőségem sem adódik a tüzetesebb kutatásra. A Dunántúl több nagyvárosában megfordultam, de sajnos nem akadtam bele. Hogy vetőmag is kapható, erre egyáltalán nem gondoltam, de ma este tűvé teszem a Net-et, hogy hol beszerezhető és tavasszal megpróbálkozom vele. Köszi az ötletet. A szójaszószból, valóban a hetvenes években a Conchita névre hallgató (talán kubai) termék létezett csupán, erősen light kivitelben. Ma már ezernyi fajta, jobb és rosszabb van a piacon. Ha nincs más lehetőségem, akkor a vietnami Pearl Bridge River világos változatát veszem, amúgy pedig a gyermekeim, akik Ausztriában dolgoznak, ellátnak elfogadható minőségűvel. Ők a beszállítóim gombákból is, féláron hozzák a szárított fafül ill. felhőfül gombát és a konzerv szalmagombát. A bok choy-t még ott sem találták a polcokon, bár több szupermarketben is vásárolnak. No de majd termelek én! Tehát köszönöm a tájékoztatást! ÜDV

  • Liping

    @commando: Szia! Köszönöm a hozzászólásokat és üdv neked a blogon! 🙂
    Túl sok recept nem feltétlenül várható a jövőben sem, ez nem kifejezetten az a blog, de szórványosan előfordulhat akár ilyesmi is. 🙂 Remélem, maradsz köreinkben ennek ellenére is! 😉

  • commando

    @A fickó: Nagyon köszönöm, kedves Tőled a segítség, tehát hajrá Bok Choy (Pak Choy), már írom is a megrendelést, legalább két csomagra, aztán ha sikeres lesz, akkor jövőre már „nagyüzemileg” termelem. Egyszer sikerült eddig megkóstolnom, pár éve Münchenben, egy ottani kínai kifőzdében és azóta kerestem. Segítségeddel megoldódni látszik a dolog. Köszönöm még egyszer!

  • commando

    @Liping: Szia, köszönöm soraidat, tehát a gondom megoldódni látszik, @A ficko jóvoltából. Természetesen továbbra is rendszeres olvasó leszek és az is természetes, hogy nem csak a távol-keleti konyha, hanem egyéb gasztronóm remekek is érdekelnek, a világ minden tájáról.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük