A felsőoktatás résztvevői errefelé sem törik össze magukat

Már nagyjából egy hete, hogy elkezdtem az osztályaimmal átvenni a vizsgatételeket.
Ez most a gyakorlatban úgy működik, hogy kapnak kettőt, amikre fel kellene készülniük a soron következő órára. A felkészülés alatt pedig azt kell érteni, hogy kis papírra szépen kidolgoznak valamit. Hogy még kevésbé legyen nehéz, előző órán megbeszéljük, nagyjából mégis mi fér bele az adott témába, milyen dolgokról lehetne írni.

Már a második olyan osztállyal találkoztam ma (az elsővel még múlt héten), ahol lényegében senki nem vette a fáradtságot arra, hogy valamit produkáljon. A reakcióm is hasonló volt, mint az előzőeknél: szépen elmondtam, hogy akkor ezen az órán már nincs mit csinálnunk, nem hallgatom meg őket és nem véleményezem a produktumaikat, miután nincs mit. Egyúttal jeleztem, hogy az aktuális tételekről a továbbiakban nem ejtünk szót, s oldják meg a felkészülésüket rá maguktól, ahogy sikerül. Végül kiadtam a következő óra programját, s szépen elbúcsúztunk mára.

Hogy a mainak lesz-e eredménye azt nem tudom, de a múlt hetiek a következő órára már készültek, mint a kisangyalok. Remélhetően ezek is alakítanak valamit. Amúgy is a legproblematikusabb osztályról van szó, meglepődnék, ha nem bukna senki.