Megvesztegetési kísérlet

Ma is szépen mentek a vizsgák egymás után, jött az első csapat, majd utánuk a második is.
Említettem, hogy egyre kevésbé bukdácsolnak, ahogy telik az idő, de azért ez nem jelenti azt, hogy ne akadna már ilyesmire példa.

A második csoportból volt egy leány, aki nem ütötte meg a mércét. Valamit nyökögött, de egyértelműen nem készült fel. Ő volt az egyetlen aznap, így a többieket elengedtem, a diáklányra pedig az utolsó esély várt a két tétellel.

Ekkor jött azzal, hogy előtte hadd mondjon valamit. Hogy nem nagyon tudott felkészülni, mert otthon volt másfél hétig a nővére esküvője miatt, hogy tavaly megbukott három tárgyból, s most azokra készült, és hogy az egész szitutól teljesen függetlenül hozott nekem ajándékot. Elő is varázsolt a zsebéből két doboz füstölnivalót, de természetesen nem fogadtam el.

Miután nagy nehezen sikerült eljutni odáig, hogy húzzon tételeket, a felkészülési idő alatt csak szipogott, majd utána se szólt róluk semmit, csak a 60 pontjáért könyörgött.

Kicsit sajnáltam, de inkább kényelmetlen volt a helyzet. Jobban tolerálom, ha tudomásul veszik az eredményt – különösen, ha ennyire nyilvánvaló, mint amikor elkezdenek kérlelni. Ez egyrészt hasztalan, másrészt meg nem annyira jó érzés.

Hogy a cigis ötlet honnan pattant ki a fejéből, azt nem tudom, de még ilyen élményem sem volt. Remélem, nem is lesz.