Véget ért a nyelvsuli is erre az idényre

Ma volt az utolsó órám a nyelviskolában ebben a félévben. A szünet miatt a picik is útra kelnek családostól a nagyszülőkhöz, úgyhogy nem lenne kit tanítani. Ezt annyira nem is bántam, így legalább most már tényleg semmi dolgunk február 22-ig.

 

Ha már szóba került a nyelvsuli, írok egy keveset a fejleményekről.

 

Úgy néz ki, hogy indul még egy ilyen piciknek való osztály, a második félévtől, amit szintén én viszek majd. Eleinte nem nagyon akartam, de miután maradéktalanul tartják magukat a megállapodásunkhoz, s egyáltalán nem igényel semmi erőfeszítést, belementem.
A kicsiket megszerettem. A kedvencem Ivy néven fut a suliban, ő egy tünemény. Nagyon kis cuki és még a többiekhez képest is apró, mindössze négy éves. Nagyon szép kiejtése van, s jól is viselkedik. Néha kedvem lenne ellopni egy kicsit.

July, a másik lány eleinte nem volt annyira szimpi. Határozottan okos, ő jegyez meg elsőként mindent közülük. A kiejtése nem annyira jó, de a baj nem is annyira ezzel van, hanem hogy sokszor rosszalkodik. Semmi vészesre nem kell gondolni általában, de néha elég nehezen kezelhető. Amikor meg Ivy-t bántja, akkor kifejezetten szívesen felrugdosnám.
Mostanra már azért őt is jobban szeretem, mint eleinte, különösen, hogy van viszonyítási alap, de erről majd később.

A csoport harmadik tagja egy kisfiú, Mark. Picit robotszerű, s nagyon szorgalmas. Egyértelműen élvezi a tanulást, s fókuszálni is tud. Vele sincs semmi gond. Rendes is, ha July piszkálja, nem veszi fel és üti le.

 

A három pici mellett van még másik három, akiket egy illetve 2 alkalommal láttam, olyankor részt is vettek az órámon. Belőlük lesz a másik csoport.
A legkellemetlenebb közöttük a Jane névre keresztelt dagadt kislány. Kegyetlen rossz, első ízben nem lehetett vele bírni, rohangált, szétkapta a berendezést és nem hatotta meg semmi. July mellette kisangyal. Mondjuk együtt borzalmasak. Azon túl, hogy July nem hagyja magát és állandó a konfliktus közöttük, a dagi meg is bolondítja őket, s mindenki szuperrossz lesz. Na, ezt a porontyot ütöttem volna egy péklapáttal, minden lelkifurdalás nélkül.
A bemutatkozása olyan jól sikerült, hogy egy idő után szóltam, hogy elmegyek, ha nem viszik ki a teremből, aztán meg, hogy őt egész biztosan nem fogom tanítani.
Később, pár hete újra előkerült, mentegetőztek is miatta eleget, meg erősítésnek minden fellelhető dolgozó be is jött az órára. Ezúttal sem szerettem meg, de lényegesen konszolidáltabban viselkedett, mint először. Julyval ekkor sem zajlott zökkenőmentesen a kapcsolatuk, de az első alkalomhoz képest tényleg sokkal kibírhatóbb volt a helyzet.

A másik két csajszi 1-1 alkalommal volt. Az első olyan semmilyennek tűnt, nem is nagyon emlékszem rá, a másik viszont egész cuki volt. Alig mert bejönni, egy negyed órán át a terem sarkában üldögélt. Később sikerült becsalogatnom, de akkor sem csinált semmit még egy fél órán át. Az óra vége felé viszont már feloldódott (ebben nagy szerepe volt a kínai kolleginának is, aki közben játszani próbált vele), s a végén meg már a nyakamban ugrált. Vele szerintem jól megleszünk.

 

Jöjjön néhány kép. 

 

Ivy kékben, July pirosban (fenn), Mark és July (lenn)