Sapi, egy igazi édenkert

Tegnap ellátogattunk Sapi szigetére, a Kota Kinabalu melletti Tunku Abdul Rahman névre hallgató tengeri nemzeti park egyik gyöngyszemére. Egész pontosan öt szigetet fed le a park, a meglátogatott Sapi mellett a legnagyobb Gaya továbbá Mamutik, Manukan és Sulug szigeteket.

Ahogy arról már írtam, Borneó nem igazán alkalmas a strandolásra, a part nagy része mangrove. A szigetek ellenben mintha csak erre lettek volna megalkotva. Mivel nemzeti park, így a turizmus szabályozott keretek között zajlik. KK kikötőjéből, Jesselton Point-ból reggel 8-tól cirka délután 4-ig járnak hajók, de legkésőbb 5-ig el is kell hagyni a park területét. Nincsenek szálláshelyek, kivéve Gaya és Manukan szigetét, a park hatóságától beszerezhető engedéllyel van lehetőség sátrazni, ha valaki mindenképp a szigeteken szeretné tölteni az éjszakát.

A viteldíj Sapira fejenként 31 ringgitbe fáj, ezért vissza is hoznak. Kell továbbá belépőt fizetni a nemzeti parknak is, ez külföldi felnőtteknek további 10 ringgit. Ha valaki egy adott napon több szigetet is felkeresne, akkor ez a belépő érvényes mindegyikre, úgyhogy az adott napon a park felé nincs további költség.

Sapi meglehetősen kicsinyke sziget, egy fél óra alatt bejárható. A kikötő melletti két strandon rendesen kiépített infrastruktúra várja az utazót, éttermek, öltözők, nyilvános mellékhelyiségek, bolt, vízimentők, s homokos, kőmentesített, bólyákkal kijelölt fürdőhelyek. A látogatók zöme nem is megy tovább, így frekventáltabb időszakokban meglehetősen zsúfolt tud lenni. Tegnap épp nem volt veszélyes, de azért nem volt meg az elhagyatott, festői part érzése. 

Szerencsére egy kis gyaloglással további két, elzárt, a helyiek jelentős része által sem ismert titkos part is létezik Sapin, ehhez egy-egy köves partszakaszon kell átverekednie magát az embernek.

Az elsőtől nem voltunk túlságosan elájulva, mert idáig még legalább 20-an átmásztak, s a meglehetősen aprócska strand így meglehetősen zsúfolt volt. Mentünk hát tovább. Egy újabb öt percnyi sziklákon, köveken való küzdelem után megérkeztünk az édenkertbe. A festői fövenyen mindössze két ember volt, a víz pedig már a parttól néhány méterre tele volt korallal. Később ugyan még felbukkant 3-4 ember, de nyugodtan mondhatni, hogy saját trópusi tengerpartunk volt.

Sapi túltesz Thaiföld szigetein. A part gyönyörű, a víz kristálytiszta, átlátszó, s ami a legnagyobb pluszt adja, az a szigeteket borító buja dzsungel. A fövenyek legfeljebb néhány méter mélyen húzódnak, utána már az erdő jön. Szerencsére kialakított ösvények is átszelik, így ezeken könnyű haladni.

Sapi gyorsan emelkedik, így a tetőről remek kilátás és kiváló fotótémák kerülnek elénk.

Sapi él is. Az elzárt partszakaszokon rákok tömkelege, de láttuk a vízben a korallokon túl rengeteg halat és még tintahalat is. Ugyancsak a sziget lakója az akár kétméteresre megnövő igen rémisztő megjelenésű varánusz is. A komodóihoz hasonlatos, de szerencsére nem veszélyes, legfeljebb akkor harap, ha nem hagyunk neki más választást.

Sapi elképesztően gyönyörű. Ha Sabah-ban jártok, semmiképp ne hagyjátok ki.