Kína és a vegetarianizmus
Nem egyszer vettem már észre, hogy nem kevés europid agyban valamiért erősen összekapcsolódik a húsmentes étkezés és a kelet-ázsiai konyha. A tévképzet alapját alighanem a helyiek meglehetősen visszafogott (a nyugatiakhoz képest mindenképp) húsfogyasztása képezi, de szó sincs a növényi tápanyagokra való totális átállásról, sőt!
Elöljáróban hadd fejtsem ki a személyes véleményem a húsevésről. Jómagam – a blog olvasótáborát egész biztosan nem meglepő módon – fogyasztok állati eredetű termékeket, s nehezen is tudom elképzelni, hogy ne éljek a lehetőséggel. Hogy melyik étrend milyen egészségügyi hatásokkal bír, arról rengeteget lehet olvasni pro és kontra, így ebbe nem mennék bele, különösen, mert nem emiatt vagyok ebbe a táborba sorolható. Ideológiai okoktól teljesen mentesen azért eszek húst, mert finomnak találom. Ha nem esne jól, nem enném. Ennyi.
A vegánokra (ők azok, akik nemcsak húst, de tojást és tejtermékeket sem fogyasztanak), bevallom, hogy egy kissé furcsán nézek, de részemről tényleg mindenki azt eszik, amit akar, csak engem ne akarjon megtéríteni, cserébe én sem próbálkozom hasonlóval.
A gyerekek húsmentes táplálása egy másik téma, amire már tényleg összevonom a szemöldököm. Bár állítólag, gondosan összeállított étrend mellett így sem szenvednek hiányt, jobbnak látnám, ha idővel, amint elég érettek lesznek hozzá, inkább önmaguk dönthetnének ebben a kérdésben, addig meg ehetnének mindent. No, de térjünk vissza Ázsiához.
Kína a történelmi idők kezdete óta elég szűkösen tudta ellátni a lakosságát élelemmel. A mezőgazdasági technológiák fejlődésével ugyan egyre nagyobb népesség eltartása vált lehetővé, de a túlnépesedés mindig jelen volt. Érthető, hogy igyekeztek minden ehetőt hasznosítani, ennek köszönhetően a kínai konyhák által felhasznált alapanyagok változatossága páratlan. Húsból sosem volt elég, így elsősorban kényszer szülte azt, hogy az étrend nagy része növényeken alapult.
A buddhizmus Kínába való eljutásával párhuzamosan jelent meg a vegetarianizmus eszméje. Bár a szerzetesek távol tartották magukat a húsevéstől, híveik nagy része korántsem volt ennyire szigorú önmagához, így tömeges mértékben sosem terjedt el. A modern kor beköszöntével, a vallásosság nagy mértékű visszaszorulásával a vegetarianizmus jelentősége még inkább csökkent.
Ez, bár egyik-másik alkotóelem ránézésre húsnak tűnik, bizony buddhista éttermi vegetáriánus fogás
A kínaiak szinte kivétel nélkül értetlenkedni kezdenek, ha szóba kerül a húsmentes életmód. A húsfogyasztás még ma is a prosperitás egyik jele, amin annyira nem kell meglepődni, ha figyelembe vesszük, hogy a nyolcvanas éveket megelőzően nem volt ritka az országban az éhezés, s csak úgy bő 15 éve lett akkora jólét, hogy az élelem beszerzése, mint probléma lényegében marginális jelentőségre tegyen szert, s ma már gyakorlatilag mindenki gond nélkül dagadtra hizlalhatja magát, ha épp arra van gusztusa.
Noha túl sok húst még ma sem esznek (bár már nincs belőle hiány), a teljes lemondás elképzelhetetlennek tűnik számukra. Ebben lényegesen nem térnek el az otthoni húsevőktől, de ideát sokkal kevesebb a vegetáriánus, s sokkal nagyobb különcségnek hat ez a fajta életvitel, eképpen sokkalta furcsább és érthetetlenebb is. Leginkább a nyugatiakkal kapcsolják össze, s ez nem is teljesen véletlen.
A modern idők jeleként ugyanis Kínában is hallani róla, mint afféle egészséges alternatíváról. A vegetáriánus, gyakorta nyugati éttermek itt is megjelentek, s a középosztály körében sikknek is számít olykor meglátogatni ezeket. A helyek nem a hétköznapi tömegekre vannak szabva, ugyanezért a pénzért húst is ehetnek máshol.
Az alkalmi vegetarianizmus élteti a helyi buddhista éttermeket is, ezekben garantáltan húsmentes ételek várják a látogatókat (ez utóbbiakban szinte mesteri szintre fejlesztették a húsok utánzását).
Kínában a növényi alapú táplálkozás ideológiája is nagyban elüt a nyugati trendektől. Elsősorban az egészségvédelemmel kapcsolódik össze, de a kevéske követő egészen elenyésző részét befolyásolja az állatokkal szembeni együttérzés, noha másutt ez az egyik legnagyobb érv.
Mapo tofu, vegetáriánusok is bátran fogyaszthatják
Bár a kínaiak, mint a fentiek mutatják, szinte kivétel nélkül húsevők, az idetévedő vegetáriánusoknak azért nem kell feltétlenül elszomorodniuk. A kifejezetten húsmentes ételeket kínáló éttermek, noha szaporodnak, nem lelhetőek fel nagy számban és nem is túl pénztárcabarát helyek, ellenben gyakorlatilag minden étteremben kapni húsmentes fogásokat. A kínai konyha sajátja, hogy egy-egy étkezés számtalan ételből áll, így ezek között szinte biztosan akad olyan, amelyikben nincs hús. A tofu hazájaként meg aztán egyértelműen tápláló főételek is nagy számmal előfordulnak a növényevők örömére.
10 hozzászólás
Eltévelyedés
Nos igy Hong Kongból nézve a dolgokat, van még mit tanulniuk a húsevésen.
Minden, hangsúlyozom MINDEN húsétel tele van hegyes csontokkal, rágjam le magam.
De milyen csonttal? A baltát rábasszák szerencsétlen állatra, aztán ahol csontot ért, ott vágódik el. Azért megemliteném, hogy van ennél még lejjebb is, Afrika és India hentesei szerintem kézigránátot nyeletnek az állattal, és a csontszilánkos cafatokat sütik főzik.
Valahogy, a csontot is próbálják mindig húsnak álcázni, kifele forditani a húst, a csont sose látszódjon, csak ha már megvetted.
A húst elsősorban a disznó jelenti, tegnap pont belefutottam egy „ribs” nevű cuccba a menün, és hát nem restelltek simán egyhén főtt-sült száraz disznóbordát tálalni. Tudom, a disznónak is vannak bordái, de attól az még marhából készül…
A Húsok eszméletlenül zsirosak. Nem tudom szegény disznók hogy hiznak és mitől, de a zsir-hús arány elképesztő.
Liping
@Eltévelyedés: Hongkongról nincs sok tapasztalatom, de a két ott megejtett kajálás során egyik ételben sem ilyen husi volt. A szárazföldön is előfordulnak ezek a szétvagdosott, csontos húsok, de legalább ennyi filézett, teljesen csontmentes is van. A zsírmennyiseg is kajafuggo.
pobeda
Ötvenmillió kínai esete a vegetarianizmussal
vegalife.hu/index.php?pc=article&aid=329
Liping
Lehet olvasni 4%-os adatokról, de ezek forrása mindig valamilyen vegetarianizmust pártoló szervezet vagy oldal. A gyakorlatban jó eséllyel belemosnak ebbe minden „alkalmi” vegetáriánust, az időnkénti húsmentes böjtölést az egészséges életmóddal párosítják.
Az esetleges zsír miatt a fehernepek egy resze is igyekszik minél kevesebb hust enni, nyilvánosan, masok előtt legalábbis (az egészséges testalaktol nagyon távoli ideálok számítanak a kívánatosnak, a nyugati helyzethez képest hatványozottan).
Az, hogy egy törpe kisebbség pedig esetleg azért nem eszik húst, mert ahhoz állatoknak kell veruket hullajtania, még nem jelenti azt, hogy ez lenne a vegetáriánusok körében egy lényeges motiváció. Ideát az állatvédelem és az állatokkal valo törődés meg nagyon gyerekcipőben jár. Valami változás mutatkozik, főleg a kedvenceket illetően, de a húsért nevelt labasjoszagok sorsa jellemzően nem hat meg senkit.
virágelvtárs
Továbbmegyek, szerintem a kínaiak leginkább megnthetetlen húsfüggők.
Kicsit ebben azért sokszor a pénzimádatuk fontosabb, mint maga a gasztronómiai öröm: sok húst, sokfélét, drágát. Elkezdtek marketingfogást csinálni a BIO-hús kultuszból is, főleg a számtalan ételmérgezéses botrány hatására. Éttermek falán zöld BIOmező, ahol gondtalan izomtyúkok és vidáman BIOfüvet legelő BIOtehenek meditálnak.
Persze a tyúknak eladott disznó, szamárnak eladott birka és tenyészráknak eladott manipulált marha hazájában már úgysem hittem el semmit sem, főleg a leamortizálódott emésztőrendszerem sajnálgatása közben. Persze lehet élő baktériumtenyésztett joghurttal kezelni, ami lefogadom, hogy kakastejből készült.
Megjegyzem, a kínaiak talán azért nem a szív- és érrendszeri betegségek miatt hullnak, mint a magyarok, mert a húshegynyi hús mellett mindig van az asztalon zöldség, ami zöld. Akárhogyan készítik el, azért biztosan marad benne valami vitamin meg rost, ami a mi zsírszalonnás csülkös pacalunkban azért olyan mennyiségben biztos nincs. Főleg ha utána egy kis kolbászos zsíroskenyeret is elpusztítunk. Na jó, de legalább finom.
Attilajukkaja
@Eltévelyedés:
Egy atlagos magyar hentesnel is szilankosra vagjak a csontokat. A Feny utcai (Budapest) piacon csak a Ferinek van olyan furesze, ami kifogastalanra tudja vagni a csontot.
Eltévelyedés
@Attilajukkaja: Biztos különleges hentesnél vásároltam, és az összes étteremben is kedvemre vágták a húsokat, de valahogy… otthon nem véletlenszerűen törnek a csontok.
Attilajukkaja
@Eltévelyedés:
Akkor hogy tornek? Ugyanugy barddal vagjak el a vastag csontokat, mint Kinaban.
Liping
@Attilajukkaja: én azt hiszem, van itt egy kis egymás melletti elbeszélés. Nem annyira a szilánk a hangsúlyos szerintem a történetben, hanem, hogy ideát ezeket az össze-vissza kaszabolt húsokat tényleg teljesen apró darabokra vagdalják, ezáltal egyrészt a szilánk is több lesz, másrészt vagdosás közben nem is nagyon veszik figyelembe az állat anatómiáját, vagyis azt, hogy esetleg ott egy izület, ahol szét lehetne szedni, csak csapkodnak ész nélkül. Eltévelyedés persze majd kijavít, ha nem pont ezt kifogásolja.
Attilajukkaja
@Liping: Ebben van valami! ;o)
Talan az odafigyeles a legfontosabb. De itthon is vettem mar nagyon szilankosra vagott hust, mert amit barddal kell elvagni, ott nem nagyon lehet figyelembe venni az anatomiat.