Csapongások a nyelvekről
Igen pihent az agyam jelenleg, szóval előre is mentegetőzésre szorulok a bejegyzés kuszasága miatt. Már hajnali fél négy van és nem aludtam egy szemhunyásnyit sem. Nem fogok már, mert három óra múlva kelnék amúgy is, hogy a reggeli órámra beérjek az egyetemre.
Az alvás hiányát az okozta, hogy még tegnap este elkezdtem olvasni egy könyvet, ezt folytattam ma kevés megszakítással egész nap, aztán végül már nem akartam abbahagyni a vége előtt, így csak az éjszaka közepére fejeztem be.
Régen sűrűn olvastam, gyermek- és kamaszkoromban 1-2 naponta végeztem egy könyvvel, de aztán ez a lendület jelentősen megtört, s mostanság évi 10 körüli mennyiségre apadt a szám. Most viszont rákaptam az ebook-okra, s az utóbbi két hétben ez már a hatodik könyvecske, amin végigfutottam. Egy kivételével észak-koreai disszidensek memoárjai voltak – ez mondjuk a jelen írás szempontjából lényegtelen. Az már inkább az, hogy kivétel nélkül angol nyelvű kiadványok voltak.
Ezektől a mostani esetektől eltekintve összesen talán három angol nyelvű könyvet olvastam el életemben, egyiket sem mostanában. Arra tisztán emlékszem, hogy egyik sem volt könnyű. Lényegesen kisebb szókincsem volt akkoriban és nagyban rontotta az élményt, hogy állandóan szótárazgatnom kellett. Az sem segített sokat, hogy az írott nyelv rendszerint kifinomultabb a beszéltnél.
Most gördülékenyen zajlott az egész, s csak a legutolsó könyv utolsó harmada felé – már némiképp fáradtan – kezdtem el azon gondolkodni, hogy nem fordítok le semmit. Ezen nem lepődtem meg, mert beszéd közben is automatikus a dolog, viszont miután ez valahogy felötlött bennem, s odafigyeltem rá, még percekig minden egyes olvasott mondat ott visszhangzott a fejemben magyarra fordítva, nehezen tudtam kikapcsolni. Mint amikor az ember a légzésére fókuszál, s ezzel akaratlanul is lehetetlenné teszi, hogy spontán történjen.
Mostanra is maradt amúgy még bőven ismeretlen szó a szövegekben, szóval még van hova fejlődnöm, bár kikeresni őket nem volt kedvem, a cselekmény követését meg nem akadályozták. Ha többször is felbukkant néhány, előbb-utóbb a jelentés is összeállt.
Van egy érdekes része az angoltudásomnak, ahol viszont tényleg nem engedelmeskedik az agyam úgy, ahogy kéne. Bár triviális téma, a mai napig meggyűlik a bajom a számokkal. Természetesen ismerem őket és hezitálás nélkül felolvasok/kifejezek bármilyen értéket ezen a nyelven, s a meg is értem őket, ha mástól hallom, azonban amikor telefonszámot, azonosítókat diktálnak (angolul esetleg egyáltalán nem értő olvasóimra tekintettel: ez a lehető legegyszerűbb eset, még csak össze sem vonjuk a karaktereket, mint pl. a magyarban, egyszerűen 0 és 9 közötti számok hangzanak el sorban, egyesével), valamiért iszonyat erősen koncentrálnom kell, hogy ne hibázzak a leírásukkal. Nem tudom megindokolni, hogy mi lehet ennek az oka, de tisztában vagyok vele régóta. Az egész odáig fajul, hogy ha egy kínai adja meg a számát, vagy egy diákom az iskolai azonosítóját, hiába folyik egészen eddig a pontig angolul a társalgás, itt mindig kínaira váltok, s ha kitartóan angolul folytatják, akkor legalábbis visszaolvasom a teljes számsort kínaiul megerősítés végett. (Nem alaptalanul, olykor tényleg van hiba.) Kínaiul az egész ugyanolyan magától értetődő, mint magyarul, csak angolul, hallgatóként van meg ez a defekt.
Idén a nyelvhasználati szokásaim is nagyban változtak. Mivel most nem egyedül vagyok itt, az időm domináns részében magyarul beszélek. A diákjaim is jobbak, így órán szinte egyáltalán nem nyilvánulok meg kínaiul. Ez így most nagyjából azt eredményezi, hogy szinte csak akkor használom a kínait, ha vásárolok vagy ügyet intézek. Talán ennek is tudható be, hogy az itteni nyelvjárást egyáltalán nem ismerem, bár belejátszik az is, hogy errefelé még a helyiek is csak elvétve használják azt, mindenki a putonghuat nyomja, ellenben mondjuk Fengjievel, ahol még azok is kevertek a beszédjükbe helyi szavakat, akik amúgy a hivatalos köznyelven nyilvánultak meg, s rendszeresen felcseréltek bizonyos hangokat is.
Ez egyúttal azt is eredményezte, hogy mostanra megint a standard nyelvet beszélem, ami persze nem baj egyáltalán.
Itt, Wuhanban szembesültem először azzal, hogy azok az emberek, akik tisztában vannak a tanulmányaimmal, például az itteni asszisztens, magától értetődőnek veszik, hogy mindent megértek, s az első perctől kezdve, hezitálás nélkül kínaiul szólnak hozzám, de nem a lebutított formában, nem lassan, tisztán beszélve, hanem teljesen normálisan, esetleg hadarva. Ez nagyon meglepett, s amikor Jiahui, az asszisztens első alkalommal így tett, egy pár másodpercbe beletellett, mire felocsúdtam a meglepetésemből. A tipikus reakció általában mindig az volt (még akkor is, ha amúgy beszéltem már hozzájuk, esetenként nem is egyszer, nem is röviden), hogy úgy szóltak hozzám, mint egy értelmi fogyatékoshoz, s komoly heteknek, esetleg hónapoknak kellett eltelnie, mire levetkőzték ezt, s valahogy képesek voltak elhinni, hogy akkor is meg fogom érteni őket, ha természetesen szólalnak meg. Itt viszont nem az asszisztensem volt az egyetlen, aki azonnal normál társalgási hangon fordult hozzám, s ez elég üdítő.
No, de a csapongásokból elég is mostanra, mert már egy órája pötyögök. Legközelebb majd igyekszem összeszedettebb lenni.
5 hozzászólás
virágelvtárs
Ja, hát ez jó téma.
Az e-book tényleg jó találmány, már közel 5OOO kötetes könyvtárat halmoztam fel így, tehát ha életemben soha sem kellene dolgoznom, csak ülnöm egy tengerparton és olvasom, már akkor is kihívás lenne mind elolvasni.
A kínai és a kínaiul beszélő külföldi viszont külön posztot is érdemelne…
Van, hogy az orrom alatt elpüffögök egy nihao-t, és már térdenállva sikoltoznak, hogy ÚRISTEN MILYEN JÓL TUD!
A másik véglet, az még jobban bosszant, hogy már lát és integet, hogy meg sem szólal. Aztán óbégat kínaiul, hogy „én nem beszélek angol”, aztán megszólalok kínaiul, ahogy ő maga soha sem fog tudni, és rázza a fejét, hogy a „külföldi nyelvet” ő nem érti. Egyszerűen nem tudja az agya összerakni, hogy fehér arc és kínai nyelv. Néz, mereng és láthatóan egy szót sem akar érteni, mert attól összeomlana a kis világképe.
Aztán vannak azok, akikkel már egy órája beszélgetek kötetlenül, de azért még böködik egymást, hogy „külföldivel angolul kell beszélni, azok azt azt angolt értik”. Erre a másik: „De egy mukkot sem tudok angolul” – „Nem baj, legalább próbáld meg”
És ekkor jön a szerintük angolul hangzó kínai nyelv, ami a kínai nyelv angol paródiája, vagy fordítva, furán minden szótagot 3-as (eső-emelkedő) hangsúllyal ejtenek, mert ha a külfödi nem tud kicsit sem kínaiul, akkor 3-as hangsúllyal megérti, mert az már majdnem angol.
Ez kb. az a néni esete, aki a Zimmer frei reggeli után kávét kínál a németnek, ha nem érti, akkor hangosabban mondja, majd úgy.
sellőlány
Na, angolul a számokkal én is így vagyok. És más nyelveken ugyanígy nincs velük problémám. Ja és ha jót olvasok, ugyanígy nem bírom abbahagyni. 🙂
Liping
@virágelvtárs: Miután ez most hirtelen érdekelt, jó volt az e-book, de amúgy utálok így olvasni. Még könyveken nőttem fel, s valamiért ragaszkodom hozzájuk. Ha hazamegyek, a Libri az egyik első dolog, amit útba ejtek, már jópár éve a legmagasabb törzsvásárlói kártyám van, annyira nem tudom ilyenkor visszafogni magam.
Amíg mások ruhára költenek vagyonokat, én könyvekre.
Liping
@sellőlány: Ez érdekes, nem gondoltam hogy más is ebben a cipőben jár. 😉
sellőlány
@Liping: Közben láttam, hogy a HÁ is közzétette ezt a posztodat. A kommentekben adg nagyon jól leírja azt, ami engem is mindig megkavar.
„Meg amikor egesz nagy szamokat egyesevel mondanak, pl valami hosszat.
Azt kellett megallapitanom, hogy amit a szamokrol tanultam otthon, azt a hajamba kenhetem.
Ha egy epulet hossza 34550 mm, akkor az lehet a three four five fifty, vagy three four five five zero (O), vagy barmi, de thirty four thousand five hundred and fifty az biztosan nem. 🙂 nem tudom, hogy kell leirni, kell-e kotojel vagy egybe akarmi.
A 34hundred is egy szam.
Telefont valoban egyesevel, kiveve amikor kettesevel, vagy akarhogy. One three hundred triple four six. Six o double five o eight twenty.”
Ehhez képest érdekes, hogy egyáltalán nem kavart meg a francia számolási mód 93=4×20+13.