Az új munkáról
A helyzet azt hozta, hogy lett egy új, jól jövedelmező munkám.
Biztosan emlékeztek arra, hogy két alkalommal fordultam már meg kórházakban, mint amerikai doktornő. No, ez is efféle külföldi szerepjátékos mulatság, az előzőektől eltérően azonban nem egyszeri, hanem állandó jövedelemmel, s gyakrabb szerepléssel jár.
Egy cég amerikai részlegének tagjaként bukkanok majd fel erre-arra, még néhány külföldi kollégához hasonlóan. A helyi, kínai eseményeken egymagam, míg a néhány nagy, nemzetközi (délkelet-ázsiai) alkalommal a többi waiguorennel együtt.
A fizetés kifejezetten kedvező, kezdésnek havi 15000 yuan, ami idővel növekedhet, s az elfoglaltság sem állandó, előreláthatóan 5-10 nap havi szinten, az események sűrűségétől függően. A fizetéselőleget már megkaptam.
A munka szürke jellege és a kollégák személyiségi jogai miatt egy-egy ilyen eseményről csak mértékkel fogok beszámolni, s inkább koncentrálok majd a helyszínül szolgáló településekre.
Felmerül a kérdés, hogy mi van a mostani munkahelyemmel és mi lesz így Ala’errel. Nos, itt Wuhanban már csaknem elfogyott a munka, s ha hiányozni leszek kénytelen, azt jó eséllyel észre sem fogják venni, különösen, ha férjem bemegy helyettem, s filmet nézet az osztállyal.
Ha esetleg mégis kiderülne a turpisság, a legrosszabb következmény némi fizetéselvonás lehet, de kirúgatnia magát az embernek egy állami iskolából nagyon nehézkes. Egy delikvensről tudok, de ő teherbe ejtett egy tanítványt.
A következő tanév már egy másik kérdés. Nyáron hazamegyek, de emiatt a céges munka miatt valószínűleg néhányszor vissza kell majd jönnöm egy-egy rövidebb időre.
Szeptembertől elmegyek Ala’erbe is, s amíg lehet, igyekszem párhuzamosan végezni a céges és az ottani tevékenységemet. Hogy ez mennyiben lesz sikeres, az nagyban függ attól, hogy a gyakorlatban mennyit kell hiányoznom, amit előre nehéz megmondani. Valamekkora mozgásterem van: x napot hiányozhatok hivatalosan is, s feltehetően óraáthelyezésekre is van egy bizonyos pontig lehetőség. Mindenesetre, ha már minden kötél szakad, s esetleg szemet szúróan sokat nem járok órákra, akkor sem rúgnak ki azonnal (ha egyáltalán), s jó eséllyel hónapokig tart, mire betelik náluk a pohár. Addig viszont onnan is kapok fizetést és lakást.
Akárhogy is, arra elég nagy tétet mernék feltenni, hogy még egy tanévre nem akarnak majd alkalmazni.
3 hozzászólás
sellőlány
Ejha, Veve. 🙂 Akkor innentől kezdve folyton repülőn ücsörgő waiguoren leszel? Egyébként ha sikerül abszolválnod ezt a kettős életet, akkor senki sem mondhatja, hogy dögunalom lesz Ala’er. És reméljük, a férj sem lép le valami tanítvánnyal, amíg Te dokiskodsz. 😀 Oké, rossz vicc volt. 😉
Liping
@sellőlány: Hehe. Ez nem dokiskodás, itt egy üzletasszony bőrébe fogok bújni.
Ami meg a férjemet illeti, az már régen rossz lenne, ha csak azért nem lépne le, mert felügyelet alatt áll, legalább hamarabb kiderül, ha rossz lóra tettem. 😛 😉
sellőlány
@Liping: Oké, a dokiskodás idézőjeles volt. Férj ügyben meg igazad van. Nem hiába van az enyém is hosszú pórázon. Egyelőre. 😉 😀