Pekingi képes beszámoló 1.

Első nap a céges emberekkel vacsizni voltunk egy, a hotel közelében lévő hangulatos kis étkezdében. Sok jó falat akadt, még suanlatang vagyis savanyú-csípős leves is. Bevallom őszintén, hogy ennyi év Kína után sem találkoztam még ezzel a fogással Kínában soha. Már jó ideje elkönyveltem, hogy ez is egyike lehet a csak kizárólag külhonban előforduló kínai ételeknek, de minden nap tanul az ember, mint azt a példa is mutatja.
Arról is regéltem már, hogy általában köszönőviszonyban sincsenek az autentikus helyi ízek a nyugaton fellelhető, kínainak mondott fogásokkal, utóbbiak silány utánzatok. A savanyú-csípős levesre ez nem áll. Bár megjelenésre hasonló, ezt egyértelműen jobban csinálják Európában. Erre járva inkább ne próbáljátok ki.

Galériában az aznapi vacsora:

A konferencián jó féle ételeket adtak ebédre. Önkiszolgáló rendszerben zajlott az étkeztetés, de nem kevés pultról lehetett szedegetni. 1-1 európai étket is kínáltak, de azért a nagyja kínai volt. Derekasan be is laktam, a sütiket még bánni fogom, na nem az ízük miatt, de igazán nem hiányzik belőlem a plusz kalória.

Eddig még nem jártam nagyon semerre, mivel az első nap korán feküdtem, ma meg az elsődleges cél egy papucsvétel volt, miután az ott maradt Wuhanban, az igencsak magas sarkú cipellőmben meg nem nagyon volt kedvem mászkálni. Már a boltban átcseréltem, igazi felüdülés volt.
Azért így is lőttem pár magasházas fotót, mivel az üzleti negyednél vagyunk. Egyik-másik még csak épül.
Ez is galéria formájában érhető el lejjebb.