Levegő

Ala’er kisváros, ráadásul a semmi közepén, Xinjiangon belül is erősen kietlen helyen található. Számottevő ipar sincs jelen, így a károsanyag-kibocsátás is gyerekcipőben jár.

A levegő itteni minőségét leginkább csak egy dolog tudja kedvezőtlenül befolyásolni: a folyómente keskeny sávjától eltekintve domináns sivatag, s annak szálló homokja. Legutóbbi ittlétem idején egy kicsi ízelítőt kaptunk is belőle, bár komoly homokvihart nem tapasztaltunk. Tavasszal és nyár elején mindenesetre általános, hogy mindenfelé száll a sivatag pora, s ez egyáltalán nem esik jól a környéken felbukkanó népeknek.

A kevéske eső aztán főleg nyáron ér ide. Idén meglepően sok volt belőle, még tegnap is esett egy cirka 20 percig, de előtte hetekig is sűrűn volt csapadék. A gyapot- és datolyatermesztők ezt nem viselték túl jól. A gubók még nem nyíltak ki, s a kevesebb napfény miatt a datolya sem kellően édes (azért nem rossz, a piacon vettünk belőle).

A mezőgazdaság szempontjaitól eltekintve viszont csupa jó dolgot hozott az eső. A levegő kristálytiszta, s az égbolt gyönyörű kék. Az ősz állítólag a legszebb évszak itt, s még a tél is élvezhető, hogy aztán tavasszal újra jöjjön a homok.

Azt mondják, hogy a Tarim vize is csúcsokat döntöget, különös tekintettel arra, hogy az eső miatt az eltelt hónapban a gazdák sem vettek ki belőle öntöznivalót. Valamikor majd meglessük.
Addig is tessék velem együtt gyönyörködni a csodaszép, Kína magterületén ritkán tapasztalható kék ég látványában.

 

wp_20160907_12_53_53_pro.jpg

Hozzászólnál Facebook fiókkal?

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük