Bangkoki gasztro: rovarok
Olvasóimat talán már nem lepi meg az a tény, hogy meglehetősen nyitottan állok a táplálkozás kérdésköréhez. Szívesen próbálok ki új ízeket, s egész kevés olyan dolog van, amit azonnal, zsigerből elutasítok.
Thaiföldön valaha a mindennapok része volt a rovarevés, ma már eléggé visszaszorult, de nyomokban még fellelhető. A külföldiek szórakoztatására, borzongásának kiváltására mindenképp.
Amennyire tudom, elmúltak már azok az idők, amikor a moziban popcorn helyett pirított ízeltlábúakat lehetett vásárolni egy nasi gyanánt, így aztán célirányosan indultam meg a Khao San Road felé, mivel azt konkrétan tudtam, hogy ott még találni efféle portékára specializálódott kufákat.
Khao Shan Road
A látvány egy külföldinek legalábbis furcsa, de mindenképp fotóért kiáltó, így aztán az árusok ma már csak 10 baht ellenében engedik a fényképezést. Ami persze jogos, hiszen azért a látogatók zöme nyuszi ahhoz, hogy vegyen és egyen is valamit.
Bennem, mint említettem, tombol a kalandvágy ilyen téren, de azért erőt kellett merítenem magamban ahhoz, hogy valamit bevállaljak. A nagy, s még gusztustalanabb bogarakhoz, skorpiókhoz aztán végképp nem fűlt a fogam, de azért a kisebb tücskökkel erősen szemeztem. Egyszer élünk alapon végül vettem egy kis dobozzal, de azért az első kóstoló előtt az árusító hölggyel is megetettem egyet, biztos ami biztos.
Miután látszólag nem esett nehezére, s a mosolya sem lett kevésbé őszinte, végül nekibátorodtam, s elrágtam én is egy kis tücsköt. Ropogós, s egészen jó íze is volt. Elég rendesen megpiríthatták, így aztán semmi testnedv, undorító dolog nem maradt.
Ajándékba még egy kis lárvát is kaptam, aminek semmi íze nem volt.
Ízeltlábúak minden mennyiségben. Guszták?
A tücsök meg végül annyira bejött, hogy aznap este egy két perc alatt el is rágtam mindet. Azt nem állítom, hogy mostantól ezt kérnék minden nap, de jó tudni, hogy esetleg a vadonban ragadva egész jó menüt lehetne belőlük összerittyenteni.
A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!
5 hozzászólás
Madame Pamacs
Azert egy olyan nagy megsütött tarantulat tuti nem vallalnek be…Habar azert erdekelne, milyen ize van es hogy az összes reszlete ehetö?Vagy a „szaftos” közepsö reszet ki kell hagyni?
Liping
@Madame Pamacs: Én sem szerettem volna. 🙂 Elsőre valóban ezek a szaftos dolgok tűnnek a legijesztőbbnek, de bízzunk benne, hogy az is rendesen átsül. 🙂
virágelvtárs
Jííí, volt csótány! Ezt szerintem eltitkoltad, különben azt csak hozattam volna, és legfeljebb reggel kávé mellé elnyammogom.
Liping
@virágelvtárs: Persze, még a szöcskét se merted megenni. 😛
dreamhotep
uhh…akartam trollkodni, hogy a még és a már össze lett cserélve…és nem. minden tiszteletem hogy megkóstoltad, én nem biztos, hogy rá tudnám magam venni. főleg a pókpotroh… gyááá