Gasztro: büdös tofu

Ha már Changshaban jár az ember, illik nem kihagyni. Amennyiben merszünk van hozzá. Hunan tartomány székhelye ugyanis híres erről a gyomorforgató szagú csemegéről.

De miről is van szó?

A tofut magát valószínűleg nem kell bemutatni, ma már a nyugati világban sem számít kuriózumnak, a keleti konyhákban meg hagyományosan fontos fehérjeforrás. Rendszerint teljesen semleges, vagy enyhe, de mindenképp kellemes illatot árasztó formában szokás elkészíteni – hogy kinek mennyire jön be, az alighanem ízlés kérdése, no meg elkészítésé is, hiszen elég sok féle, fajta tofu létezik a nem büdös fajtákból is.

A büdös tofu, vagy chou doufu egy igen karakteres darab. Titka az erjesztésben rejlik. Lényegében a normális tofut hagyják kissé fermentálódni, s a végeredmény már messziről érezhető. Hogy a szag mihez hasonlítható, az megint egy megosztó kérdés. Egyesek rothadó szeméthez, mások lábszaghoz hasonlatosnak tartják, én nem nagyon tudnám szavakba önteni, de annyi egészen biztos, hogy egy masszívan kellemetlen bűz.

Ma Changshaban a konferencia ebédszünetében lettünk megvendégelve, s természetesen akkor már rendeltek az emlegetett étekből is. A changshai verzió színe sem nagyon csalogató, de egye fene alapon belekóstoltam.

Az eddig hallott infóimmal összhangban az íze tényleg nem rossz. Nem vagyok kifejezetten tofurajongó, így ez a verzió sem hozta meg a kedvemet ahhoz, hogy sűrűn egyek, így a magam részéről leginkább annyit tudok kijelenteni, hogy fogyaszható. De szaglászni azért nem nagyon szabad.

Changshai éttermi büdös tofu (fenn), az alábbi levesbe érdemes fogyasztást megelőzően mártogatni (lenn)

A kaja eredetéről több mendemonda is fennmaradt, a lényege mindegyiknek az, hogy valami baleset folytán alkották meg, a friss, normális tofuról elfelejtkezve. A legendák szerint aztán valahogy észlelték, hogy egy kissé elkezdett érni az anyag, de azért megkóstolták, s csodák csodájára még ehetőnek bizonyult.
Hogy a sztorik valóságalapja mennyi, az ma már nem ellenőrizhető, de akár igaz is lehet. S a véletlen elkészítést még meg is értem, de azt már jóval kevésbé, hogy azóta szánt szándékkal is gyártják ezt a finomságot. Annyit nem hiszem, hogy hozzátesz ízben a fermentálás, hogy ez feledtetni tudja az illatot.

Büdös tofut nem most látok először. Kínában mindenfelé lehet kapni, főleg utcai kifőzdékben, s már messziről kiszagolható. Fengjie központjában is volt egy állandóan ezt készítő stand, bűzlött is az Új Évszázad bevásárlóközpont környéke rendesen.
Éttermekben ezzel ellentétben ritkábban adják, gondolom a meghatározó aroma miatt. Amennyiben mégis, kevésbé büdösre csinálják. Valószínűleg ez is adott némi erőt, hogy ma megkóstoljam.

Ti is kipróbálnátok?

A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!