Mindennapok
Túl sok figyelemre méltó dolog nem történik velünk mostanság. Egyelőre várom, hogy elmúljon a lehűlés, bár idebenn gyakorlatilag semmit nem érezni belőle, annyira kicsit a lakás és jók a nyílászárók. Elvileg holnap már jobb lesz, aztán meg visszajönnek a huszonegynéhány fokok.
A terveknek megfelelően most már férjemmel egymás között csak angolul beszélünk, szerencsére eljutott már olyan szintre, hogy ez neki se jelentsen gondot. A gyakorlás ráfér, s bár az érkezés napján még elég nyögvenyelősen ment, most már ügyes. Remélhetően hamarosan őt is munkába tudjuk majd állítani.
Sikerült szereznem 1-2 eddig nem ismert ügynökségi kontaktot, így reményeim szerint több ilyen alkalmi white monkey munka összejöhet. Aztán majd kiderül.
Ja, és a rizsfőző valami szuper. Ilyen gyorsan elkészíteni a cuccot én még nem láttam eddig, tényleg 10 perc alatt végez, hogy miképpen csinálja, azt el sem tudom képzelni.
2 hozzászólás
sellőlány
Hát nagyon jól csináljátok… Gratulálok a férjnek a gyors fejlődéshez! Mi amikor visszasodródunk, mindig mélyen elgondolkodunk, hogy lesz, ami lesz alapon valahova_errefelé_idecuccolunk. Egyszerűen itt mindig van valahogy, nagy erőlködések nélkül és az élet bonyadalmak nélkül élhető.
Liping
@sellőlány: Gyertek! 🙂