A tanítgatásról

Szerdán lezajlott az első órám a nyelvsuliban. Három kislányt kaptam, egy negyedik gyerek, egy kisfiú valamiért nem jelent meg. 

Mindhárman aranyosak voltak, de messze kitűnt közülük a legapróbb, csupán 3 éves Amy. Nagyon tündéri, kis zabálnivaló baba, s okos is. És kifejezetten szépen ejti ki a szavakat.
Maga a tanítás könnyű, elsősorban arról szól a tanfolyamuk, hogy megtanítsuk őket válaszolni néhány alapvető kérdésre, mint pl. mi a neved, hogy vagy, honnan jöttél, meg még 5-6 hasonló darab. Ami valamiért lényeges, hogy egész mondatokat kell használniuk mindenképp. A szavak tanulásának erőltetését ellenben nem nagyon szorgalmazzák.

Akármennyi értelme is van a dolognak, a helyzetem roppant egyszerű. Iso kidolgozott egy saját szisztémát, azt kell követni, így gyakorlatilag öt perc felkészülés elég egy órára. Akartam fényképezni a törpöket, de ez most kimaradt, ellenben legközelebb pótolom.

Tegnap nekiindultunk az általános iskolának is, ahol csütörtökönként van másfél óra munkám. Eléggé kinn van a helyszín a világ végén, tőlünk egy órára busszal, de elvileg valamikor arrafelé is fognak metrót építeni (vagy valamelyik épülő metró arrafelé vezet majd). Egyelőre a környéken elsősorban még csak épülik a házakat, de az úthálózat tágas és a mostani viszonyokra való tekintettel még a forgalom is enyhe és rengeteg a zöld.

A suliban egy adott könyvet kell tanítani, alkalmanként 2 oldalnyit. Most épp négy új állatnév szerepelt bennük meg a mennyiségre vonatkozó kérdés. Az óra második felében valami játékot várnak el, így tegnap állatokat színeztek. Férjem, aki amúgy elkísért, elmeállapotára jellemző, hogy ő is akart volna színezni, csak tartott tőle, hogy hülyének nézik, így aztán lefényképezte a papírt, s a telefonján állt neki. Hát, ez van, tavaly tanúk előtt már igent mondtam, ezt kell szeretni. 

Képek az általános iskola környékéről, a suliról meg az óráról a galériában magyarázatokkal.