Dolgos hétköznapok

Hogy megyünk-e Thaiföldre, azt még mindig nem tudom, addig viszont továbbra is csak a hétköznapi életem zajlik, aránylag kevés izgalommal.

Iso nyelvsulija még mindig remek hely, szeretek ott dolgozni. Akad még egy kisfiú is Amy mellett, aki egészen tündéri, bár nem a legragyogóbb elme, s kissé beszédhibás is. A k hang például egyáltalán nem megy neki, dacára annak, hogy ez a kínaiban is megvan, de próbáltam kínai szavakkal is, valamiért t lesz belőle. Ugyan nem vagyok logopédus, de hogy ilyen létezik, az meglepett. A gyermek ettől függetlenül cuki, az biztos. Majd őt is megörökítem legközelebb.
Iso-val is kiválóan kijövök, s rendkívül rugalmas a hely. A héten is cseréltünk órákat egymás között, s ha a céges munka üt be, azt is meg tudjuk oldani.

A másik, általános iskolás munka kevésbé szórakoztató, de az időmbe belefér, s találtam egy buszt, amivel még hamarabb is megközelíthető. 

Mivel Iso sulijába hetente átlag 5 napot megyek (most a héten épp csak négyet), általában naponta 1 vagy 2 órát tartani, plusz még ott van a másik iskola is, így általában lekötöm magam, kevesebb időm és ötletem marad a blogra, de igyekszem magam összeszedni. Arra viszont egész jó esélyt látok, hogy leheletnyit ritkábban jelentkezem majd. Túl drasztikus csökkenésre nem kell számítani, de a havi átlag 30 bejegyzés helyett inkább olyan 15-20 lesz a sanszosabb. Persze, ha épp történik valami izgalmasabb vagy jobban megszáll az ihlet, akkor mehet ez feljebb is, a fenti inkább csak minimálérték.

Szóval, a lényeg, hogy továbbra is vagyok és jelentkezem, amint tudok. Olvassatok ezek után is, s a kommentekért sem haragszom meg, bár tudom, ez a blog nem a kommentelő olvasókról híres. De még lehet ezen a téren is változás, legalábbis remélem.