Thaiföld és a 7 Eleven

Gasztronómiailag kellően kifinomult olvasóim egész biztosan megütköznek étkezési szokásaimon. Bár nyitott vagyok mindenre és gyakorlatilag bármit örömmel elfogyasztok, étkezéseim nagy részében teljesen földhözragadt fogásokkal kényeztetem magam, s teszem ezt a legnagyobb megelégedésemre.
Ebbe belejátszhat, hogy nem ezüstkanállal a számban születtem és a fine dining meg az odahaza zajló, ezzel összekapcsolódó gasztroforradalom is többnyire értelmezhetetlen számomra.  

No, miután kifejtettem, hogy mennyire egyszerű és suttyó vagyok, ejtsünk szót a Thaiföldön fellelhető ízvilágról. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere: helyi, thai konyha, kínai éttermek, az alapanyagok terén pedig töménytelen tengeri herkentyű. És persze ott a minden sarkon fellelhető, éjjel-nappal üzemelő 7 Eleven.

Szeretem a thai kajákat is, de kisebb megszakításoktól eltekintve most már lassan fél évtizede Kínában élek, s ez azt is jelenti, hogy ingerem van a nyugatias ízekre. A 7 Eleven egy hétköznapi bolthálózat, ahol mindenféle dolgokat kapni, de természetesen elsősorban az élelmiszerek és az italok dominálnak. Méretüket tekintve tényleg kicsik, egy otthoni benzinkutas shophoz hasonló alapterülettel rendelkeznek.

A thai konyhaművészet remekművét rejtő kulináris zarándokhelyek egyike

A thai verzióban – mert maga a lánc nemzetközi – a pénztárak mellett árulnak meleg ételt is. Ez alatt nem kell semmi különlegesre gondolni, csupán virslik forognak, melegednek, illetve ugyancsak a pénztárosok melegítik/sütik meg az üzletben kapható félkész szendvicseket, hamburgereket is. Ezek hűtőpultban várják a vásárlókat, normális, gyári csomagolásban, aztán a kedves vendég, ha az igénye úgy tartja, ott helyben, további díjazás felszámítása nélkül kérheti a fogyaszthatóvá varázslást.
A hamburgerekből egyszer fogyasztottam még az első thai utam alatt. Ezeket simán megmikrózzák, s nem javaslom őket senkinek. A melegszendvicseket ellenben szendvicssütőbe rakják, s ezek ízre is kifejezetten kellemesek, mindamellett fillérekbe kerülnek – márkától és ízesítéstől függően 25-35 baht között mozognak (bár ma láttam valami speckót 50-ért is).

A szendvicsek az ízesítés mellett abban különböznek elsősorban, hogy milyen pékárut használnak. A sima toastkenyeres verzió mellett legalább ugyanakkora arányban croissant az alap, vagy legalábbis egy így elnevezett, s a croissant ízére valamelyest emlékeztető valami. Ha tehetem, én a toast mellett maradok, s a legegyszerűbb változatokat szeretem, mint pl. a sima sajtos-sonkás, esetleg a virslis-sajtos, ezekből is a legolcsóbb, 25-27 baht-os márkájúakat.
Lehet bonyolítani, van, amiben tojás is van, de még carbonara szószost is kapni.

Ez pedig a már elkészített és útra kész állapotúra csomagolt kincs (fenn),
s maga a termék egy croissant-os verziója (lenn)

Szóval ez a helyzet. Egy Veve melegszendvicset enni jár Thaiföldre. Kövezzetek meg.