A költözés technikai részleteiről

Különösen, hogy Pamacs asszony kérdezte, így illik válaszolni.

Mivel éves rendszerességgel elhagytuk Kínát, s soha nem ugyanott folytattuk, így igazán rengeteg cuccunk nincs. Sajnos még így is több annál, mint amit akár a Qatar munkatársai megengednének.
A Vietnam Airlines nem prémium szolgáltató, így nem is ad a turistaosztályos jegyhez 30 kg-s keretet, csak huszat és elvileg a kézipoggyász is csak 6 vagy 8 kg.

Óhatatlanul felmerül, hogy mit kezdjünk. Az opciók egyszerűek: vagy viszünk magunkkal mindent és fizetjük ennek az árát, vagy csak ami befér, a többi marad, s majd veszünk újat. Szerencsére a kínai posta ilyen viszonylatban egész kellemes árakat kínál, így minden nincs veszve. Bár egyelőre csak a weboldalukon tájékozódtam, ha az infók igazak, akkor egy cirka 20 kg cuccot velük juttatunk el a célállomásra.
Bízok azért a legacy légitársaságok rugalmasságában, így remélhetően 23 kg-val még feljut az a bőrönd, s mellé még vettem 10 kg kiegészítést is előre a kis gurulósra. Így összesen talán fel tudunk adatni 55 kg cuccot, s a kézikkel még elviszünk egy 15-t, ami együtt már 70.
Ami velünk nem fér el, azt meg szelektáljuk, s egy maximum 20 kg erejéig elcsomagoljuk és rábízzuk a postai kézbesítésre.

Ez utóbbi feltehetően hajót jelent, s úgy legalább 2 hetet, mire odaér a cucc, de ez nem is lesz sürgős. Addigra már remélhetően lesz hova kipakolni a beltartalmat.

Hát, ilyen egy költözés felénk. Szerencsére nem stresszes, mert alig van valamink. Bútor például egy darab sem. De egy „valódi” költözésbe valószínűleg belepusztulnék. Vagy mindenki más körülöttem…