Immár Trảng Bom-ban vagyok

Tegnap reggel útra keltem, s egy csekély, csupán hétórás vonatút árán elzakatoltam a Saigon melletti Biên Hòa-ba. A vonatozás élményéről majd egy külön posztban emlékezem meg.

Biên Hòa-ban már várt egy Kenny nevű fickó, aki elhozott Trảng Bom-ba, ami egy kisebb, javarészt falusias terület, némi urbánus központtal.

Ahogy sejteni lehetett, munka miatt vagyok itt, egy nyelvsuliban próbálom ki magam, egyelőre az újév idejéig. Nha Trang-ban a helyettesítés vége óta nem nagyon kaptam elég órát, éppen csak kerestem annyit, amivel fennmaradtunk, s a beindítani tervezett saját biznisszel kapcsolatos kalkulációim nem voltak elég meggyőzőek. Nem vagyok igazán kockázatvállaló típus, s túl nagynak tűnt a bizonytalansági tényező, így egyelőre ezzel kivárnék.

Nha Trang nem rossz hely, de annyira azért nem ragadott magával, hogy mindenáron ott képzeljem el a jövőmet, így aztán elkezdtem kicsit másutt is körülnézni. De ezúttal igyekszem biztosra menni, így egyelőre próbaidőszakokat tartok, most épp itt.
A helyszín mellett leginkább a bérezés és a vállalható terhelés szól, de egyelőre még nem tudom, mennyire fog bejönni. Ha nem teljesen elviselhetetlen, egy hónapot kihúzok itt (erre az időre biztosítanak szállást is), ha meg esetleg még valamennyire be is jön, akkor költözünk ide, de ez majd elválik.

Maga Trảng Bom nem kifejezetten lélekemelő, nincs itt nagyjából semmi, s még a nagyobb bevásárlóközpontig is fél órát kell motorozni (ami végülis kibírható). Ellenben az ingatlanbérlés lényegesen olcsóbb még Nha Trang-hoz viszonyítva is, erre már elvileg lehet találni házat havi 3,5 millió viet pénzért is (ami cirka 40 ezer forint). Ha az ingatlanfelhozatal jó, s a munka sem zavaró, akkor jó eséllyel itt kötünk ki.

De egyelőre ne szaladjunk ennyire előre. Az elkövetkezendő hetek alatt lesz lehetőségem mérlegelni, aztán meglátjuk. Ha nem jön be, megyek vissza Nha Trangba, az ottani munka is megvan még, hála férjemnek, aki addig helyettesít.