Veve az Óhazában ismét

16 napos távollétet engedélyeztem magamnak ezúttal, de a változatosság kedvéért most férjem és édesanyám is velem jöttek. Férjem csak 9 napra, mivel neki munkahelyi kötelezettségei miatt hamarabb vissza kell térnie.

Dublin és a szlovák főváros között repített minket a Ryanair még hétfőn, visszafelé majd Budapestről a Limerick melletti Shannon-ba teszi ugyanezt.

Hogy ez a tanév is a tavalyihoz hasonló módon induljon el, egyúttal az első két tanítási hetet is passzolom, de ez van, a nyár során horribilis repjegyárak voltak csak, no meg a 40 fok sem okvetlenül hiányzik a szervezetnek.

Ittlétünk olyan hasznos dolgokkal is telik, mint a lejárt iratok pótlása, fodrász és hasonlók, de azért bőven jut majd idő csak nyugodtan lógni is. Egy rövid pancsolásra is sor kerül majd valamelyik gyógyfürdőben.

Az árak tényleg nagyon durván elszálltak, bár erre számítottam is. Koboldföldén még mindig drágábbak, de a különbség meredeken csökken, mialatt a bérek közötti eltérés valószínűleg lényegesen kevésbé. Szerencsére mi nem itt keressük meg a betevőt. Én mondjuk már ott sem, mivel szerencsére véget ért mérsékelten kedvelt munkaviszonyom augusztus elején.

Hogy mindannyian ide tudtunk utazni, az többek között annak is köszönhető, hogy a malacok kinti kifutója elkészült a nyáron, így a hölgyek – az állomány négyötöde – önellátó üzemmódba kerültek. A fiúk a korábbi helyükön laknak, de őket egy barátunk látja el erre a kis időre. Szerencsére ez így elég egyszerű feladat, nem kellett nagy szívességet kérni.

Amire kevésbé számítottam, de bekövetkezett: a tegnapi 25 és a mai 28 fok egy kissé megviselt az ír klíma után, de azért mintha már kezdenék visszaállni a rendes kerékvágásba. Tekintve, hogy jelen állás szerint napokon belül drámaian lehűl a levegő, ez nem sokáig lehet gond.

Ennek is itt volt már az ideje. Magyarországon turistáskodni jó!