Egy kis ügyintézés

Ma voltunk a rendőrségen lakcímet bejelenteni. Egyelőre még csak a férjemét, mivel nekem a jövő héten új vízumom lesz, s emiatt újra meg kéne ismételni a műveletet.

Még a rendőrségi vizit előtt a lakásunk portáján lévő irodába is vissza kellett menni, mivel tegnap nem vettem észre, hogy a papírokon férjem nevét sikerült elírni. Az útlevélből egész pontosan ezt nyerték ki: magyarhungarian. Van ilyen.

Ebben az épületben, a nyolcadikon élünk majd.

A rendőrségen minden simán, gördülékenyen ment, s a procedúra legfeljebb 10 percig tartott, amiből a mi részünk csak annyiban állt, hogy átadtuk a bérleti szerződést meg az útlevelet, majd vártunk.
Kisebb kalamajka azért annyiban akadt, hogy kissé nehezen találtunk oda, bár ez nem a hatóság hibája, hanem az egyre inkább intelligenciaproblémákkal küzdőnek tűnő ügynöké, aki 400 yuan díjazás fejében a kecót szerezte. Mellékelt ügyesen tegnap egy térképet is a rendőrség épületének helyével, csak épp sikerült egy pár száz méterrel arrébb, ellentétes oldalon, más utcákban elhelyezni a célpontot jelző pöttyöt. 

Bár egy órát elcsesztünk a keresgéléssel – a megadott helyen kizártnak tartottam, hogy valaha is lett volna rendőrség, nagyon szűk, vacak utca volt -, végül odataláltunk a metróban lévő térkép segítségével. Szerencsére ma hatig üzemeltek, így nem volt semmi probléma belőle, de az úriember édesanyja valószínűleg sűrűn csuklott a délután során.
Ja, és még csak be sem lehet sorolni a sűrűn előforduló, kissé szerencsétlen kínaiak közé, mivel ő egy feltehetően ritkábban előforduló, kissé szerencsétlen brazil csóka.

A lakáshoz amúgy elég közel fellelhető rendőrség. A növényzet egész Shenzhenben elég klafa, pálma is akad sok.

Holnap este átcuccolunk a hosztelből. Időközben még vettünk pár dolgot a lakásba, így a taxi azt hiszem, hogy erősen meg lesz tömve.