Sajtvásár

Imádom a sajtot. Kevés dolog akad, amit jobban szeretnék, így aztán Kína mindig is egy kicsit kihívás volt, mivel errefelé nincs hagyománya a sajtevésnek. Szerepeltek a blogon már a csokis és epres meg hasonlóan bizarr ízű sajtocskákról szóló képek korábban – nem hiába, valahogy el kell adni ezeket a szokatlan ízű élelmiszereket.

Sajtok között persze ég és föld a különbség. Eltekintve attól, hogy a variációk száma is az egeket veri, a minőség tekintetében is hatalmas a szórás odahaza. Szerencsésnek mondhatom magam abból a szempontból, hogy megvehettem a normálisabb, nem annyira olcsó verziókat is, nem kizárólag trappistán éltem. (Mely sajttal egyébként semmi gond nem lenne, ha legalább nyomokban emlékeztetne az egykori normális sajtra. Való igaz, hogy mezei szupermarketekben szoktam vásárolni, s nem járok sajtházakba, de az elmúlt néhány évben én nem találtam értékelhető trappistát, mintha kizárólag a legalsó árkategóriájú, szerintem nagyon hitvány minőségű termékek lennének ebből a sajtból a piacon. Ha valaki megcáfol, s tud olyan, könnyen beszerezhető márkát, amely finom is, kommentben jelezze, s ha legközelebb otthon járok, tesztelem.)
Nagyon csípem a camambert-t, a brie-t, de a legjobban az ementálifélékért vagyok oda. Sajnos igencsak szép pénzeket képes vagyok otthagyni értük, de nagyon finomak.

Kínában sajtot venni nem könnyű. Ha apró településeken él az ember, pláne a belső területeken, gyakorlatilag lehetetlen. Egy fokkal nagyobb városokban itt-ott fellelhetőek lapkasajtok, s olykor konzerv camambert-ek is – utóbbiakat felejtsük el.
Még nagyobb helyeken a nagy nemzetközi áruházláncok kínálatában már kapni normális sajtokat is, bár ezek nagyobbik fele sem valami kiemelkedő termék: gyenge minőségű cheddar-ok és más, nem túl biztató sajtok. Egy részük Kínában készül, a zömük pedig ausztrál. De itt azért már kapni ementálit is, megfelelőt, importból.

Az igazán nagy városokban, mint amilyen Shenzhen is, a Metro áruházakban pedig aztán gyakorlatilag töménytelen mennyiségű és rengeteg féle-fajta sajt kapható. Azt hozzá kell tenni, hogy az összes sajt drága, még a vackok is, így Kínában igencsak belátóan intéztem a sajtbeszerzést, s a megvett termékeket is erősen beosztottam.
A Metro áruházas lapkákból már akadtak egész megfizethető darabok is, s bár messze nem jelentik a gasztronómia csúcsát, szendvicssütős szendvicsben jól helytállnak.

Iso nyelviskolája mellett van egy pizzéria, ahol egészen fogyasztható pizzákat készítenek. Sima kínai hely, így emiatt ez kimondottan nagy teljesítmény. Legutóbb arra lettem figyelmes, hogy újratöltik a reszelt sajtot. Előkaptak a fagyasztóból egy három kilós előre lereszelt sajtos zacskót, majd abból végezték el a műveletet.
Erről eszembe jutott, hogy a Metro-ban akadnak ekkora ipari, nagyüzemi felhasználóknak szánt kiszerelések is. Mivel tegnap történetesen amúgy is kellett mennünk tejért, így akkor már csekkoltam ezeket az óriási sajtoszacskókat is.

Meg is lett a pizzériában látott versenyző. 3 kg, elvileg mozzarella, 170 yuan. Ez ideát marha jó árnak számít, még akkor is, ha ennek a sajtnak nem sok köze lehet a valódi mozzarellához, de még talán a tejtermékekhez sem. És hozzá kell tegyem, hogy a normális mozzarellát sem kimondottan díjazom. Ez szubjektív, de számomra a mozzarella valahogy értékelhetetlen, mint sajt. No, de mindegy, ez az olcsósított verzió a pizzán kifejezetten megnyerőnek tűnt. 
A 3 kg a miniatűr fagyasztónk miatt elég problematikusnak látszott, de hirtelen észrevettünk egy akciós 2 kg-os zacskót is, 100 pénzért. Na, ez még olcsóbb! Bár olcsónak így sem olcsó ezért a valamiért, mert ez is kb. 4200 Ft, de ez már egy vállalható ár, amiért otthon még esetenként normális sajtot is lehet kapni. Mindenesetre Kínában ez egészen zseniális vásár, így el is hoztuk.

Tegnap teszteltük is melegszendvicsben, s jelentem, ehető. Nem egy csoda, de sajtszerű illúziót nyújt. Valószínűleg nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy vásárolunk belőle.