Vannak itt még magyarok
Legalábbis erősen sanszos.
Mióta munka nélkül vagyok, már kb. két hete napi szinten járok a helyi Leisure Centerbe, különös tekintettel arra, hogy nehezen visszanyert alakomat a cigi lerakása óta nem egyszerű megőrizni, muszáj mozogni. Az eredmények bíztatóak, s fura módon még a kondis részt is egészen megszerettem (nem emelek súlyokat, csak bicikli meg evezés, taposás), az úszást meg mindig is csíptem. Így a napi programom általában abból áll, hogy előkészítem a kaját, ha épp elfogyott (két-három napra főzök), teszek-veszek a ház körül, majd elsétálok az emlegetett műintézménybe, ami szintén hasznos, mert oda-vissza kb. 5 km. Ott durván egy óra hasznos időt töltök a gépek között (ez húsz percről indult, de egyre többet bírok), aztán lemegyek az uszodába egy kilométert csapkodni a vizet (ez ment elsőre is, azóta igyekszem a tempót növelni). Az úszás előtt, majd után pedig az élvezeti faktor jön, a gőz és a szauna, amiket nagyon imádok.
Az emeleten lévő edzőtermi részhez eleinte nem fűlt a fogam, de igazából egészen jólesik mozogni. Azért az uszoda sokkal kellemesebb, így a kettő párosítása kifejezetten hasznos, előbb túlesek a legkevésbé élményt jelentő részen, utána pedig jön a kényeztetés. Ki lehet bírni. Hazafelé még beugrok boltba, ha kell valami, aztán utána már férjem is megjön.
Egy-két nap kimaradt, mert azért az izomláz is elért párszor, de úgy tűnik, ezen már sikeresen túljutottam.
Ja igen, a magyarok. A centerben az öltözőszekrények egyeurós érmékkel működnek: behelyezi az ember a nyílásba, majd ezután el tudja fordítani a zárat. Nyitáskor a pénz visszajön.
Van jónéhány szekrény, amiket eddig használtam közülük, mind hibátlanul működött. Legutóbb azonban sikerült találnom egyet, amibe valaki megpróbált egy százforintost beletömködni. Mivel magától nem nyelte el a szerkezet, így alkalmazott némi erőszakot, aminek hatására az érme se ki, se be nem mozog, a szekrény meg nem zárható. Persze nem kizárható, hogy nem magyar volt az elkövető, de azért legalábbis a gyanú megalapozottnak tűnik…
A potenciális magyar jelenlét mellett akadnak feltűnőbb jelenségek is. Nincs tömegnyomor egyáltalán, de a megjelentek úgy egyötöde Down-szindrómás vagy valami más, látható problémával küzd. A szaunában legutóbb bejött mellém egy fiatalember, aki először csak halkan dünnyögött valamit, majd valami csapdába esett állatra emlékeztető hangokat produkált, mielőtt elhagyta a helyszínt.
Hogy a jelenség mögött az áll-e, hogy a némiképp egysíkúbb génkészlet és a beltenyészet valamelyest ront az utódok minőségén, vagy szimplán az elfogadás miatt jobban szem előtt vannak, azt nem tudom, de az egyértelműen kijelenthető, hogy a Leisure Center némiképp nappali melegedőként szolgál számukra, feltehetően a nekik járó csökkentett árú belépő miatt is. Sok vizet nem zavarnak, elférünk együtt, csak szokatlan.
No, most viszont szedem a sátorfámat, mert a mai mozgás még hátravan.
13 hozzászólás
Sünmalac
Hát a down kórnak prózaibb oka van, mint a belterjesség. Egyszerűen nem szűrnek rá, nem nézik, és ha látja a nővér akkor sem mondja meg, mert elhajtani sérült magzatot sem lehet legálisan. (vagy legalábbis a közelmúltig biztos nem lehetett).
Míg legtöbb, legalább alapvető orvosi technikával felszerelt országban a legtöbb Downos gyereket nem engedik megszületni (most abba a bonyolult etikai kérdésbe, hogy ez mennyire helyes, vagy helytelen ne menjünk bele), felétek az anyának nincs meg ez a döntési lehetősége.
(kicsit körbegoogleztem, a csatorna túlpartján, Angliában 90% körüli az abortusz ráta a downos magzatokra).
Szóval ezért látsz relatíve sokat.:-(
Liping
@Sünmalac: Ebbe látod nem gondoltam bele, de jogos. Csak egészen újonnan népszavazták meg az abortusz lehetőségét, úgyhogy ez jogos.
A beltenyészet ugyanakkor nem teljesen alap nélküli szerintem, mert ennyi autista gyereket, mint itt, én még nem láttam, pedig őket máshol sem szelektálják ki.
kisrumpf
@Liping: mar szurnek. Illetve ne altalanositsak, 15 eve meg nem voltak hajlandok szurni a Rotunda nevu dublini korhazban, de 9 eve kisertem baratnot szuresre, ugyanoda.
A baba egeszseges volt, hurra. Hogy mi lett volna Down kor eseten, nem tudom. Talan Anglia. Mert oda mentek (ezidaig).
Ahogy olvastam a soraidat, muszaj volt nevetnem, mert ugyanez a felallas a mi sportcsarnokunkban is. 3 Down koros pasi, jonnek rendszeresen a kiserojukkel edzeni. S van egy masik fura srac, aki ketpercenkent elereszt egy hangos hosszu horgest, fuggetlenul az eppen vegzett edzesformatol.
Lehet hogy ok standard tartozekai minden csarnoknak?
lüke
A trisomiával nem dobálódznék
en.wikipedia.org/wiki/Down_syndrome
a szazasunk pedig sok helyen előfordul 1€ helyett
Rocko-
@Sünmalac: hát pedig visszamenőleg javalott volna néha az abortusz…
NEM Down szindrómásokra.
sellőlány
A briteknél nem volt abortusztilalom, mégis belterjesek. Vagy nem tudom, mivel lehetne megmagyarázni azt a genetikai ok nélküli általános retardáltságot, ami a populáció nagy részét érinti. A kulturális különbség túl elnéző fogalom ehhez.
páfrika
Itt vannak a magyarok…. gondolok itt rád, kedves Liping és hozzászólóidra. Fogalmam sincs, hogy Irországban mennyi a fogyatékkal élő és ehhez képest Mo-on mennyi. DE szemmel láthatólag van mit tanulni az írektől. Még neked is Liping, és ha majd elég időt töltesz egy nálad elfogadóbb társadalomban, akkor egyszer talán leszállsz a magas lóról és hangnemet változtatsz, ha sérült emberekről beszélsz. Összeszorult a gyomrom, amikor olvastalak, nem beszélve néhány kommentelődről. Nem is gondoljátok milyen könnyen megtörténhet az, hogy megtapasztalhatjátok milyen sorstársként nézni a fogyatékosokat és hozzátartozóikat….Évek óta olvastalak, de ma voltam itt utoljára.
Liping
@páfrika: Szerintem van itt némi félreértés vagy túlérzékenység, legalábbis újraolvasva a megnyilvánulásaim, nem látom, mivel válthattam ki ezt.
Ha elsőre nem így tűnt: nincs semmi problémám a fogyatékos emberekkel, nem is értem, miért kellene, hogy legyen.
Döntésed, hogy elhagyod az olvasótábort, a tiéd, a legjobbakat kívánom a jövőre nézve.
sellőlány
@páfrika: Ne vedd a szívedre Veve gondolatait, ha tényleg olvastad eddig, felismerhető, hogy ezek a szenvtelen felismerések nem bunkóságból történnek a részéről. Egyébként brit vonalon mi a családban többszörösen érintettek vagyunk. A brit unokahúgom egy olyan ritka genetikai betegséggel született, amiből eddig a világban regisztrált 500valahány eset van, ésb70 a UK-ben él. A családban unokatesó/nagynéni/bácsi ágon több autista, illetve a depresszió valalyik típusában szenvedő fél van. Speciális fejlesztés 2 éves kor alatt nem létezik, fejlődési elmaradással akkor foglalkoznak, ha az fizikailag látható, alap genetikai teszteket se nagyon futtatnak le addig, amíg meg nem bukik a gyerek a teszteken, csak ha nagyon erőszakosan nyomul a szülő. A speciális óvodai és iskolai csoportokba bejutni nagyon nehéz, de ha sikerül, a felszereltségük ellenére sokszor inkább kontraproduktív, mint fejlesztő. A csoportok túlzsúfoltak, kevés a gyp, gyerekek teljesen más típusú fejlettségi szinten összeömlesztve. Szociális támogatás nem alapvető, akkor sem, ha az egyik szülő emiatt nem tud munkát vállalni és egy keresetből él emiatt a család. Fizioterápiás kezelések max 6 hetente egyszer, a heti 2 helyett. Emiatt sokan visszaesnek tolókocsis állapotba, onnan pedig egyenes az út valami zárt intézetbe. Akiket edzőtermekben látni, azok szerencsések, hogy ott lehetnek, képesek önállóan edzeni, a szintentartásukhoz ez nagyon fontos! De sokkal több van, aki valahol benyugtatózva vegetál. 🙁
páfrika
@sellőlány: Köszönöm válaszodat! Fogyatékkal élni sehol sem könnyű. Valószínűleg túlreagáltam, pedig nem jellemző. És abban is igazad van, hogy nem bunkóságból írta le a tapasztalatait a maga módján. Mert az a kívülállóság, rácsodálkozás, mármint,hogy ezt most külön ki kell emelni, hogy Down-osok és autisták járnak a fürdőbe – esett rosszul. Értem én Liping rajongását a térképek iránt, vagy metrovonalak fejlesztésének nyomonkövetését is. De a válaszát is vettem.
Még egyszer köszönöm a válaszotokat, nincs harag!
Liping
@páfrika: eddigi életem során én megmondom őszintén, hogy nem sok Down-os embert láttam. Persze, tudtam róluk, hogy léteznek, médiában meg elő is szokták fordulni gyakrabban. Hébe-hóba azért személyesen is találkoztam velük, de otthon azért jellemzően nem nagyon mutogatják őket (ez most csak ennyit jelent, nem kell beleérteni semmit, mondjuk hogy nem kéne őket mutogatni, stb.) , s amennyire tudom, még az az idő sem múlt el teljesen, amikor jellemzően inkább valamiféle intézménybe passzolták le őket vagy eleve az állam gondjaira bízták a születés után.
Ilyen előzmények után valóban szokatlan, hogy ennyien vannak a nyilvánosság előtt. Aki napi szinten él együtt Down-os emberrel, annak ez biztosan nem nagy szám, nekem eléggé furcsa volt, s hazudnék, ha azt mondanám, hogy hétköznapinak találtam volna.
páfrika
@Liping: Köszönöm ezt a válaszodat is! 🙂 Máskülönben 25 éves autistát nevelek. Én teljesen megértem azt, ha beadják valahová a beteg gyereket, meg lehet azt indokolni ma is. De azért hidd el, sokan nem teszik meg. Nekünk kivételesen szerencsénk van, mert van hová napközibe hordani, nekem meg munkahelyem van. De azért meglehetősen behatárolt az életünk. Ezért szeretem olvasni az írásaidat, mert kicsit messzebbre látok általad.
sellőlány
@páfrika: Kitartás és kalapemelés. Nehéz világ ez, de közben apró dolgokban csodaszép. Meg persze dögnehéz. De menni kell tovább!