Alkohol

Kína* európai szemmel egyik legfurcsább jellemzője, hogy az utcán gyakorlatilag soha nem látni részegeket. Nincsenek klasszikus értelemben vett kocsmák, a járulékos, kocsmapultot támasztó alkoholistákkal együtt.

Ezzel persze nem akarom azt sugallni, hogy a kínaiak nem isznak, ez nem is lenne igaz, de merőben másképp intézik. Nagyobb településeken akadnak különféle szórakozóhelyek, jiubak („kocsma”),de ezek sem kizárólag az italról szólnak. A jiuba szórakozóhely, ahol táncolhatnak, ismerkedhetnek, züllhetnek kedvükre. Van Fengjieben is, de a társadalmi elutasítottsága elég erős. No meg nem is olcsó, a lepukkadt, remegő kezű piafüggőknek eleve nem jöhet szóba.

„Normális”, tisztes emberek is isznak – a nők ritkán, de ezt elsősorban éttermekben teszik. Fizetni a más által elénk pakolt kajáért itt nem számít luxusnak, gyakorlatilag bárki megengedheti magának. A kacsalábon forgó helyeket nyilván nem, azokban tetemes pénzeket lehet hagyni, de egy átlagos helyre bárki beülhet.
Ha mindezt társaságban teszik, akkor rendszerint isznak is. Jellemzően már sört, de egy itteni nem túledzett szervezet alkoholbefogadó-képessége nagyon korlátozott, úgyhogy kis, cirka féldecis pohárkákban. Úgy töltögetnek körbe egy üvegből.
A férfiak, különösen a munkatársak közti ivászat járhat nagyon csúnya végkifejlettel, de ilyet még szerencsére nem láttam. Mióta itt vagyok, csak egyszer jutott a szervezetembe szesz, még a városba érkezésem napján a banketten. Ebből is leszűrhető, hogy igazán nem vagyok nagy piás, nem rázna meg ha másnaptól nem lehetne kapni.
Az éttermi sör ugyanakkor azért elég drága. Még ha nem is isznak sokat. A sör amúgy sem olcsó. A boltokban látható helyi márkák árszínvonala nem tér el szignifikánsan a hazaitól. A borhelyzet még rosszabb. Finoman szólva Kína sosem volt szőlészeti nagyhatalom, s annak nagy részét is megeszik, nem erjesztik borrá. Így az a helyzet állt elő, hogy a helyben kapható bor vagy itteni színvonalas, relatíve friss pincészetek terméke, vagy import, s ennek megfelelően borsos áron kapható. 2-3000 forint alatti palackot nem láttam még, az otthoni lőrék vagy tablettás borok teljesen hiányzanak.

—–

S mi jut akkor a szegényembernek, aki alig várja már hogy munka után hazaérve lecsússzon egy kis lé a torkán? Baijiu. A pálinka az, ami itt a hagyományos szesz. Kapható színvonalas és méregdrága termék is, de hogy lefedjék a teljes piacot, van öt literes, 50%-os ergoutou 30 yuanért is. Ez utóbbi persze ipari szesz.

——————————————————————–

* Sanghaj vagy Kanton is Kína, de egy egész más Kína. A lakosság nagy része ma még fengjiekben vagy még kisebb településeken él, a nagyvárosi, kozmopolita életmód csak egy egészen apró - és mindenképp torz - szeletét mutatja a valóságnak. Fengjie lakmuszpapírnak nagységrendekkel alkamasabb.
Hozzászólnál Facebook fiókkal?

8 hozzászólás

  • Mézes Tenyér

    Azok a finom, lájtos kis söröcskék hidegen, nyáron, annyi alkoholtartalommal, mint egy diannnáscukor! De valahogy rá kellene bírni a kínaiakat a borra, addig nem költözhetek ki! Bár most próbálkoznak itt mifelénk, de nem hiszem, hogy komoly sikerrel járhatnának, mert ha rászokik a gaz kínai a boritalra, akkor az EU egész bortermése is kevés lesz ott.

  • mindenleben2kanal

    Azért azzal vitatkoznék, hogy nincs jelentős különbség a magyarországi és a kínai sörárak között. Boltban 3 yuanért jó minőségű kínai sört lehet kapni ez kb 100 Ft, itthon akciós szar sört lehet kapni 180 Ft-ért. És itt még nem is vettük figyelembe, hogy Kínában gyakorlatilag nincs félliteres sör. Furcsa mértékegységek vannak: 62 cl, 63 cl, 66 cl. De találkoztam 0,7l-es üveggel is.
    Lényegtelen.
    Érdekes hely lehet ez a Fengjie. Élhető városnak tűnik, a munka is jó, nem szívesen jönnék haza onnan.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük