Fegyelmezés mesterfokon
Volt már szó róla, hogy ideát a diákok korántsem annyira szörnyűek, jellemzően nyugodtak és jól viselkednek. Kivétel azért akad persze, de a zömükkel tényleg semmi baj, nem igazán nehezítik a pedagógiai munkát.
Hogy ez így van, abban nagy szerepe van a tanárok viselkedésének. Itt még egyértelműen tisztelet övezi ezt a munkakört, felnéznek a pedagógusra a helyiek, s felnéznek maguk a diákok is.
Hogy nekem kissé problematikusabb olykor a fegyelmezés, azt már említettem. Nem úgy a kollégáknak, akiknek az óráin nem merül fel gond a nebulók viselkedéséből adódóan. Bár a törvény már tiltja, itt még a gyakorlatban működik a kölykök fenyítése. S kis hazánk pár évtizeddel ezelőtti gyakorlatához hasonlóan ez ellen nem is emel kifogást senki. A diákok nem önérzeteskednek, nem panaszkodnak miatta. Otthon jó eséllyel kapnának érte még egyet.
Az is elég megszokott látvány, hogy egyik-másik kölyök a sarokban áll, egész nap, mert valamiért oda lett állítva.
A nádpálca is gyakorta előforduló kellék. Felsős korukra amúgy már beérnek, azokkal az osztályokkal nekem sincs gondom, s más tanárokat sem hallok panaszkodni miattuk, ez mind az alsósok esetében van jelen.
Ma az első órámra érkezvén érdekes jelenetre lettem figyelmes. Már benn voltam az osztályban, amikor megjelent az osztályfőnökük, s az egyik gyerek telefonját teljes erővel a földhöz vágta, majd még meg is taposta. Utána még nem volt rest a darabokat összeszedni és kivágni a kukába.
Miután elment, kiderült, hogy az amúgy az én óráimon is nagyon bosszantó (a múltkor az ő megcsapkodásán gondolkodtam erősen, bár a gyakorlatban ez még nem esett meg) kölyök valamelyik órán az okostelóján játszott. Gondolom nem ez lehetett az első húzása, hogy ennyire kiborította a kollégát. Legutóbb az ő munkafüzetét koboztam el egy hétre, hogy aztán este vissza is adjam, miután az igazgatóhelyettes kérte el. A rekvirálásra csak annyit mondott, hogy „it’s your duty”, de erős a gyanúm, hogy a gyerek akkor is kapott rendesen.
Ez már szigorúan magánvélemény, s egész biztosan sokatok nem ért vele egyet, de amíg nem esnek túlzásokba, én egyáltalán nem vagyok ellene ennek a gyakorlatnak. Itt az iskola még nevel. Őszintén remélem, hogy egyhamar nem veszik ki ez a tradíció.
25 hozzászólás
Mad Mind
Egyetértek. Lehet köpködni.
nusica
Kommunizmusra valószínűleg így kell, így lehet nevelni.
Névtelen
@nusica: Kapitalizmusra meg úgy, hogy jó ha gyerek már alsóban hathatósan el tudja küldeni a tanárt a vérbe, aztán még majd apu is bejön, és lever egy fülest neki, mert szólni mert Gézukára.
Névtelen
„Ez már szigorúan magánvélemény, s egész biztosan sokatok nem ért vele egyet, de amíg nem esnek túlzásokba, én egyáltalán nem vagyok ellenére ennek a gyakorlatnak. Itt az iskola még nevel. Őszintén remélem, hogy egyhamar nem veszik ki ez a tradíció.”
De igen, egyetértek. Na ezért nem működik nálunk semmi, senki nem tudja a helyét. Kína és egészében Ázsia teljesen más mentalitás, kultúra. Már most lelépték a nyugati világot.
Drizari
A kulcsmondat ez:
” Itt még egyértelműen tisztelet övezi ezt a munkakört, felnéznek a pedagógusra a helyiek, s felnéznek maguk a diákok is.”
Idehaza már nemcsak a szülő veri el a tanárt, olykor a diák is.
afazekas
Ezt a habzó szájú (neo)libcsik nem tűrnék…
Névtelen
Egyébként a fő probléma nyilván nem az, hogy nem lehet a verni a gyereket.
A fő probléma, hogy Mo-n a pedagógusnak nincs társadalmi (és anyagi) presztízse, a szülők jelentős része lesajnálja és hülyének tartja, és egyáltalán nem tekinti partnernek a gyerek nevelésében. És tegyük hozzá, sokszor jogos a kritika, mert az évtizedes kontraszelekció bizony megtette hatását. Ördögi kör, és nem látom a kiutat.
Sadist
@…elmúlik…: „Na ezért nem működik nálunk semmi, senki nem tudja a helyét.”
Ez a kulcsmondat. A hirtelen jött nagy szabadság szabadossággá torzult. Nincsenek meg az ésszerű keretek, amik eddig korlátot szabtak az embereknek.
Torghelle AIR Sándor
nagyon helyes!
Old Shutterhang
A helyesen bólogatóknak azért kicsit megmutatnám a másik oldalt is…
Az abszolút tekintélytiszteletre való nevelés azután oda vezet, hogy pl.: ülsz bent egy megbeszélésen és miután bemutattak két teljesen egyenrangú megoldást egy problémára a kínai kollégáid, akik nagyjából egy szinten álló felelős vezetői egy-egy részlegnek még 3 órán keresztül cséplik a szót, mert nem hajlandóak, vagy nem mernek egyértelmű döntést hozni.
Vagy próbálsz beszélgetni a fiatalabb huszonéves! munkatársakkal, és ha előkerül egy gazdasági jellegű probléma, amivel akár az egyén szintjén is lehetne kezdeni valamit, akkor rendszeresen jön a reklamáció, hogy „Miért nem csinál a kormány semmit?”
Vagy ha bármiben is egy kicsit expertnek gondolnak (és mivel nyugatiként ide küldtek akkor biztos az vagy) akkor a legegyszerűbb kérdések eldöntésével is megtalálnak, csak ne nekik kelljen.
Nyilván ezzel nem azt akarom mondani, hogy az iskolában a lovak közé kell dobni a gyeplőt, de szerintem a fizikai fegyelmezésnél léteznek hatékonyabb módszerek, és akármennyire el kell ismerni Kínát gazdaságilag azért mégiscsak valahol egy erősen korlátozó autoriter állam, ami igen sokat tesz az önálló gondolkodás visszaszorításáért.
Névtelen
@Sadist: Társadalomban élünk, melynek szabályai vannak, melyeket mi hozunk és illene betartani őket. Nálunk a szabályok kikerülése, megszegése, kibújás alóluk nemzeti sport lett. Sőt, az a menő, amennyiben valaki minél több szabályt szeg. Elintéznek dolgokat „okosba”, nem törődve a törvényekkel, még akkor sem, ha amúgy az ő érdekeiket is védik, mert ott, akkor éppen útban van neki az a szabály. A „nekem lehet”, „lesz@rom”, „majd én azt tudom” szinte alapkövei lettek a mindennapoknak, s amennyiben valaki nem ezek szerint él, nos az a „lúzer”.
És ez ugyanúgy megy „fent”, mint „lent”, s a fejétől bűzlik a hal elv alapján átjárja az egész társadalmat.
És az elmúlt, lassan negyed évszázad alatt senki nem jött, akár jobbról, akár balról, aki azt mondta volna, hogy na most volt ebből elég.
És ameddig nem jön, addig nem is fog változni semmi.
Dagonyázunk ebben az általunk létrehozott mocsárban, vigyázva arra, nehogy valakinek sikerüljön kimásznia belőle.
@Old Shutterhang: Nem, nem bólogatok helyesen, csak kerüljenek a dolgok végre a helyükre. Nem vagyok mellette, hogy a gyereket fizikailag bántalmazzák az iskolában – legyen ez a szülő privilégiuma, hogy megteszi, avagy nem – az iskolának viszont legyenek meg az eszközei, hogy tudjon fegyelmezni. De az iskolának és a tanároknak igenis legyen tekintélye. Nem abszolút értelemben, de a hétköznapokban és használható, alkalmazható formában. És ezt a szülő is fogadja el és támogassa, ha pedig nem tetszik, akkor vigye el a gyereket másik iskolába, mert két egyforma iskola nincs, tudjuk jól. Ami ma nálunk megy, na abból nem lesz semmi – vagy az iskola terrorizál, vagy a szülő terrorizálja az iskolát. A lényeg pedig, amiért az egész van, pedig elsikkad, mármint a minőségi oktatás. Érdemes megnézni a manapság érettségizettek általános műveltségét – tisztelet a kivételnek – lesújtó eredményekkel fogsz szembesülni.
Mondhatod, hogy tekintély elvű vagyok, a régi tanáraimnak igen, volt tekintélye, de az a tudás, melyet átadtak, még ma is megvan, pedig nem tegnap oktattak.
Ahmet
Azt hiszem a probléma, és a rá adott különböző megoldások, valamint azoknak a folyománya eléggé összetett dolog, nem csak egy komment keretein mutat túl, de egy komplett blogén is.
A tények azt mutatják, hogy a kő kemény fegyelmezés kihúzott háttal, kussban ülő diákokat eredményez. Ha ez a cél, akkor a módszer jó. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy ez a cél. Az, hogy a gyerek kussban van, nem jelenti, hogy figyel, gondolkodik, értelmez. A teremben a csönd egy eszköz kell hogy legyen. Annak az eszköze, hogy mindenki hallja, amit a tanár mond, illetve annak a jele, hogy a tanárra figyelnek, nem éppen a meccset vitatják meg.
A kínai iskola (tisztelet a nagyon kevés kivételnek) nem tanít semmi hasznosat. Irgalmatlan mennyiségű bebiflázni való van, amit be is seggelnek, de ennyi. Az átlag kínai diákkal LEHETETLEN beszélgetni, mert életének minden pillanata arról szól, hogy kiöljék a saját gondolatokat. Valahol az egyetem táján pár ember talán feltámad, de nagyon kevés. A kínai gyereknek (főleg a középiskolásnak) nulla szabadideje van. Szélsőséges esetben (mondjuk egy bentlakásos iskolában)reggel 6:30-től este 22:30-ig totális felügyelet alatt van, eltekintve a két óra ebédszünettől a teljes időtartamot a tanteremben tölti. Mindezt hétfőtől szombatig, vasárnap csak délig.
Olyan mértékben megnyomorítják őket, hogy ha kapnak egy nap szabadságot, egyszerűen nem tudnak mit kezdeni vele, mert ahogy valaki írta is fentebb, teljes mértékben döntésképtelenek. Az egyetemeket nem ismerem, de 18 éves korukig legfeljebb olyan szintű döntéseket hoznak, hogy a büfében zöld, vagy fekete teát vegyenek-e.
Aztán az életben ez folytatódik. Elég sok itt dolgozó emberrel beszéltem már. Olyan történeteket hall – és tapasztal – az ember, hogy szinte felesleges is olyannak elmondani, aki nem élt itt, mert nem fogja elhinni. (Csak egy példa, ami teljesen átlagos: Irodaház főbejáratának az üvegajtaja karistolt a padlón, mivel a zsanér megereszkedett. Leküldték a karbantartó szakit megjavítani. Mit csinált? Feltörte b****meg a járólapot!!!) A gondolkodás totális hiánya. A kreativitás csírájának is kiölése az oktatás csődje (sikere?) Az átlag(!) kínai tökéletes biorobot. Követik az utasításokat, legyen az munka, vagy kormányzati politika. Igen, tudom, vannak kínai fejlesztések, lehet hozni a példákat, de ha az 1300000000 lakos mellé megnézzük, hogy ezeknek a dolgoknak a létrehozásához hány agy kellett, akkor ezt a halmazt tökéletesen lefedi a Kínába visszatelepülő külföldön végzett kínaiak csoportja.
És a végére egy ismerősömtől idéznék (mérnököt kerestek a céghez): „Ha a következőnek lesz pulzusa, felvesszük.”
Ahmet
És még egy dolog: a veréstől nem lesz jobb a gyerek. Ezért van az, hogy mindig ugyanazokat kell verni. Ha használna, akkor csak egyszer kellene.
Drizari
„Itt még egyértelműen tisztelet övezi ezt a munkakört, felnéznek a pedagógusra a helyiek, s felnéznek maguk a diákok is.”
liping mondandójából többen figyelmen kívül hagyták ezt a mondatot. Ez a mondat jelzi (szerintem), hogy a kínaiaknál a pedagógusok (ma még) a társadalmi hierarchia elejénél helyezkednek el. Gondoljunk a mi 19. századunk első felének társadalmi berendezkedésére, amiben a tanító a falu, a kisváros, és a nagyváros előkelőségei közé tartozott.
Az iskolai fizikai fenyítésnek semmi köze a pedagógusokat övező tisztelethez, ami nálunk teljesen kiveszett. A nádpálca, a körmös, a sarokba állítás, a bezárás, iskolai fegyelmezési eszközök, aminek szintén semmi köze nincs a felnőtt társadalom alá-fölérendeltségi viszonyához. Azt gondolom nem kell példákat sorolni, hogy mely országokban liberális az oktatás és ezzel szemben a munkahelyi vezetőnek, pláne a tulajdonosnak erősen befolyásoló szava van.
Az iskolai fizikai fenyítés és a megalázás nálunk tiltott pedagógiai fegyelmezési eszközök. Ennek ellenére nem ajánlom egyetlen kormánytisztviselőnek és közalkalmazottnak sem, hogy ellentmondjon a vezetői utasításoknak. Ma a kormánypolitika nálunk rendkívül előtérbe helyezte a vele szembeni lojalitást. Ez érinti a vállalkozói kört is, vagyis még a versenyszférára is hatással bír.
Névtelen
@Drizari: ” Ma a kormánypolitika nálunk rendkívül előtérbe helyezte a vele szembeni lojalitást. Ez érinti a vállalkozói kört is, vagyis még a versenyszférára is hatással bír. „
Csak azt várom, hogy írjál arról, hogy ez mikor nem így volt. Mikor kissé erősebben, mikor gyengébben.
A „rendkívül előtérbe helyezte” azt jelenti, hogy egy rossz szóért is kirúgnak akár. Egy autokrata rendszerben ezen kár csodálkozni.
Drizari
@…elmúlik…: Félreérted, szerinted köze van az iskolai fegyelmezési eszköztárnak az autokrata rendszerhez?
De nem ez a bejegyzés mondandója. Hanem Kínában még ma is társadalmilag elismertek és megbecsültek a pedagógusok, ami ma már nem mondható el a magyarországi tanárokra.
A kínai tanárok még azt is megtehetik, hogy egy diák okostelefonját fegyelmezési célzattal szétzúzzák.
Ha majd ők is kezdenek lecsúszni a társadalmi ranglétrán, bejön a gyerek apukája és lepofozza a tanárt.
Névtelen
@Drizari: Nem, annak nincs. Lehet, valóban félreértettem.
Mindentől függetlenül a kínaiak nem véletlenül berzenkednek a demokráciának csúfolt káosztól. Ha ott ennyire a feje tetejére áll minden, mint nálunk, annak komoly hatása lenne az egész világra.
Drizari
@…elmúlik…: A nagy történelmi események már csak ilyenek, volt már néhány komoly kihatással járó változás. És a demokrácia sem ördögtől való, ha azt megfelelő módon alkalmazzák. Nálunk kezdettől fogva mellékvágányra szaladt.
Névtelen
@Drizari: Hát, hogy egy klasszikust idézzek, nem kicsit, nagyon!
Old Shutterhang
@…elmúlik…, Drizari:
Igen, ez tiszta, hogy kell egy pedagógusnak felé valami – nevezzük tiszteletnek vagy tekintélynek – de ezt nem lehet csak úgy előírni, hogy legyen.
Ezzel kapcsolatban van viszont egy érdekes tapasztalatom, és így kicsit a tyúk vagy tojás problémához érünk. A helyi tanerők, akikkel véletlenül összefutottam, mind büszkék voltak rá, hogy tanítanak, a beszélgetés elején szóba hozták a dolgot. Szerintem ez is kell hozzá, hogy meglegyen a fent említett plusz és ez pl. otthon teljesen hiányzik.
Persze …elmúlik…-nak teljesen igaza van, hogy amíg egy egész társadalom a rossz példa, addig egy tanárnak nem sok mozgástere van.
(Ehh.. Én meg forgatom magam itt feleslegesen az otthoni dolgokon 9000km távolról, ahelyett, hogy megpróbálnám élvezni, hogy 1-2 évig nem érzem a bőrömön.:o)
csakférfi
Alapfok:a szülő nevel
a tanár tanít.
Ahmet
Az, hogy a tanárnak mennyi tisztelete van, nem a gyerektől, nem a tanártól, hanem a szülőtől függ. Az, hogy a szülő mennyire tiszteli a tanárt, az meg attól függ, hogy a tanár mennyit keres. A pénz hatalom és önbizalom. Egy csoró tanár fosik, hogy elveszti a kevéske fizetését is, nincs tartaléka, nem érzi magát biztonságban. Egy rendesen megfizetett tanár magabiztos, mert nem kell attól tartania, hogy a családja szó szerint éhezni fog, ha két-három hónapra munka nélkül marad.
(Dolgoztam segélyszervezetnek, és vittünk Karácsonykor élelmiszercsomagot tanároknak, akik hónapok óta nem kaptak fizetést. MAGYARORSZÁGON!!!)
Kínában pedig a tanárok még mindig jobban meg vannak fizetve, mint az átlag, és amúgy is mindennek presztizse van, ami nem fizikai munka.
Azt meg elfogadhatatlannak tartom, hogy egy tanár összetörje valakinek a telefonját, bármilyen okból is. Mellesleg továbbra is azt gondolom, hogy egy kínai tanár se merné bármelyik diáknak összetörni a telefonját.
Meg azért nem minden iskola és város ugyanolyan. Itt nálunk, ahol a gazdag gyerekek tanulnak, gyönyörűen haptákban állnak a tanárok. Nem csak hogy telefonok nem törnek, de még azt sem merik megírni a szülőnek, ha kölkük egy köcsög az iskolában. Mert vannak ilyenek.
Ahmet
@…elmúlik…:
A kínai kormány berzenkedik a demokráciától… Azért nem pont ugyanaz, mint „a kínaiak”.
Aki csalódott a demokráciában, attól én egyszerűen elvenném a szavazati jogot. Csak hogy boldog legyen.
csakférfi
@Drizari: Hol van a „jó” demokrácia?
Névtelen
@Ahmet: Bizony sokan lennének.