Két hét

Még két hét választ el a hazaúttól, 27-én (hacsak a légitársaság nem kavar) már Lisztferihegyen landolok.
Nem sok idő ez már. Még egy hetem lesz a diákokkal, de utolsó óra lévén nem tervezek már a fejükbe tömni semmilyen tudást.

Már olyan dolgok járnak a fejemben, hogy mit fogok enni az első napokban odahaza. A rendelést már leadtam.:) Aztán ugyancsak járatom az agyam azon is, miképp fogok beférni a bőröndömbe, mivel némiképp több cuccom van, mint amivel idejöttem.

Az is dilemma, hogy mégis milyen apróságokat vigyek az otthoniaknak, amik egyrészt épségben eljutnak haza, másrészt, ha ehető, akkor nem is romlanak meg, s meg is eszik azokat.:)

Amúgy jó lesz már hazamenni, bár a honvágy még mindig nem kínoz, de a hozzátartozókat, barátokat már szívesen látnám.

Itt sokmindent már nem tervezek a hátralévő időben. Gondolkodtam rajta, hogy Baidichengbe elnézzek a végére, de aztán a 38 fok meggyőzött róla, hogy ne tegyem. A blogon főleg összegző bejegyzéseket tervezek már csak, illetve ha esetleg menet közben felmerül még valami, természetesen arról is beszámolok.

A hónap végén mindenesetre nyári álomba merül majd a Szecsuánblog, aztán augusztus végén majd vagy folytatódik, vagy kap egy végső lezáró bejegyzést. Erre a két hétre viszont igyekszem majd aktivizálni magam, s mindenfélékről írni, ami még az eszembe jut erről a közel egy évről. Ehhez remélem, továbbra is számíthatok a kitartó olvasótáborom figyelmére, amit előre is köszönök!