Egy tanév tanulsága – 1.
Lassacskán befejeződik az itt töltött idő, az utolsó hét már igazán nem számít, úgy sem csinálunk semmit. A könyveikkel is végeztek, a végzősök meg már nincsenek is a suliban, szóval kár is lenne erőltetni…
Viszont így, a 10 hónap leteltéhez közeledve érdemes számba venni az eltelt időt. Kezdőgondolatnak a kissé értelmetlen mit csinálnék úgy, ahogy, s mit csinálnék másképp kérdése vetült fel bennem. Vegyük sorra.
——
Pozitív Először is, Fengjie nagyon jó választás volt. Elzárt, világvége helyzete különös élmény, amit kár lett volna kihagyni. Marhára élveztem, hogy én vagyok az egyedüli waiguoren, semmi zavaró körülmény, vegytiszta Kína.
Pozitív Az ideutazáshoz használt Qatar Airways-t se cserélném le, mert bár késtem két napot, de a kivételesen ügyfélbarát hozzáállásuk finanszírozta a laptopcserémet meg Hainan egy részét.
Negatív Amit kifejezetten bánok, hogy – dacára annak, hogy nem most ismerkedek Kínával – alábecsültem szervezetem addikcióját a nyugati ízekhez, s így semmiféle muníciót nem hoztam magammal. Ha ezt a részt javíthatnám, akkor a bőrönd egy részében velem jött volna pár kiló szalámi meg talán 1-2 guriga sajt is. Lefagyasztva eláll, s bár az élmény nem egészen ugyanolyan, azért valami kárpótlással felér.
Negatív A tanítást is másképp csinálnám, bár e téren nem nagyon tudok mit felróni magamnak, hiszen teljesen zöldfülűként csöppentem ebbe az iparba. Mindenesetre a mai bölcsességem birtokában a határokat igyekeznék hamarabb lefektetni, s mindenkor következetes maradni.
Negatív Hogy nem voltam Baidichengben és Tiankendifengnál, azt valamennyire nehezményezem, bár a belépők nem helyi lakosoknak elég borsosak. Baidi egy régi városka nem messze, majmokkal meg szép épületekkel, Tiankendifeng pedig egy hatalmas lyuk, szintén a járás területén. Mindkettő kiemelt turisztikai látványosság, s erősen sanszos, hogy miután lelépek innen, az életben többet nem járok erre, hogy megnézzem őket.
Tiankendifeng
Pozitív Mindenképp örülök, hogy voltam falun, hajókáztam a Jangcén meg a mellékfolyóján, hogy a várost az eltelt idő alatt nagyjából körbejártam, s megismertem. Sokmindenről lemaradtam volna, ha nem teszem. Szeretek olykor csak bolyongani és menni az orrom után, s ez itt is célszerű volt.
Pozitív A hainani „nyaralás” sem a megbánós listán szerepel, imádtam ott lenni, a trópusi tengerpartokból sosem elég. Ha visszajövök Kínába, komolyan nehezen tudom elképzelni, hogy a téli szünet alatt máshol lyukadjak majd ki megint.
Pozitív Hogy a diákokkal barátkoztam, az szintúgy nem volt rossz döntés. Mingchun és Mengsi mindketten nagyon jó barátaim lettek, s rajtuk kívül még páran mások is sok örömet okoztak nekem.
——
Összeségében azt hiszem, olyan nagy hibákat nem vétettem, s jó volt ez így, ahogy volt. Úgyhogy azt hiszem, a legnagyobb pozitívum az, hogy nem maradt ki Fengjie az életemből. Nem akarok csöpögősen hangzani, de hozzátett ahhoz, aki vagyok, s változtam sokat az egy év alatt. De ez majd egy másik részben…
8 hozzászólás
rudai gyerek
És mi is csak köszönetet mondhatunk azért, hogy saját mindennapjaidon keresztül engedtél egy kis bepillantást a kínai hétköznapokba. 🙂
ymel
Vissza fogsz menni. Vagy valahova arrafele.
Nem mindent kovettem, szoval tanitottal is, nemcsak tanultal. De most akkor angolt vagy valamit angolul nyomtal a fejekbe?
En ShenZhenben voltam, ami nem az az intakt Kina, de fantasztikus elmeny volt igy is.
virágelvtárs
Hm… ez kicsit búcsúnak hangzott. Tudod, mit, akkor én is hagy:
POZITÍV: Azt kaptad, amit igazán akartál. Kintről új élményeket, látni és megélni ezt-azt, nemcsak Londonba kiugrani melózgatni, merthát mindenki ugye Londonba megy. Bár nem volt hosszú idő, igen felnőttél kicsit.
POZITÍV: Szubjektív minősítés, tudom, de hagy ítéljek meg másokat: Hírportálcímlapos okoskodó, kényes nyikhajok blogjai és útleírásai alapján még mindig hamis a kép Kínáról, ezekután fényezés vagy nem, üdítő volt a blogod, egyszerre gasztró, tényszerű és személyes (és én is beleokoskodhattam valamibe:)
NEGATÍV: Egy lusta, gyáva, halogatós féreg voltam, de mostmár késő. Soksok éve vagyok itt, és egyenes arányban sokkal több élmény is ért, de a majdegyszerből mármindegy lett. Nincs blogom, már nem is lesz.
Azért gyere vissza na. Ha jó leszel, meghívlak mekibe 😀
Liping
@ymel: Angol beszédet.
@virágelvtárs: az a mekis felajánlás mindenképp sokat nyom a latban.:D
stopp
nem írtam még soha neked, de most így a vége felé szeretném megköszönni, hogy írtad ezt a blogot.
imádtam olvasni – a közepe táján találtam rá, és pár óra alatt végigolvastam az egészet – majd naponta vártam az új bejegyzéseket.
elképzelhetőbbé tetted Kínát nekem, előtte nem sokat tudtam róluk, az országról, csak egy olyan távoli valami volt. olyan izé, ami nagy, sokan vannak, fura.
most meg már van egy képem az egészről, neked köszönhetően.
nagyon sok sikert kívánok a továbbiakhoz, akár visszatérsz, akár maradsz itthon. (bármelyiket választod, írhatnál még – jól csinálod.)
Köszönöm.
elkoltozott.
Haragszom rád amiért nem mentél el Baidichengben és Tiankendifengban. Ha már ott vagy a közelben miért nem? :((
Én nem hagynám ki a helyedben.
Liping
@elkoltozott.: 40 fok van, nem megyek sehova.:P
Liping
@stopp: Köszönöm a hozzászólást, jól esik a dícséret.:)
Ha nem jövök vissza, otthonról nem hiszem, hogy írnék, nem nagyon lenne miről. De ha folytatom itt, akkor a blog is marad.:)