Végre itt

Netfüggő énemnek kissé nehezen sikerült megemésztenie az elmúlt napokat, de a helyzet szerencsére rendeződött, s egy fél órája rendezték az internet-hozzáférésemet.

Amúgy már Xianningben vagyok természetesen, bár egy kissé magam alatt voltam a napokban, így sok érdemleges dologról nem tudok beszámolni.

A wuhani gép majd két órás késéssel indult el, de aztán végülis sikerült megérkezni a célállomásra. Zhao Sheng ott várt, majd egy kis buszozás után elértünk a szállodába, ahová ezúttal sem a saját nevemre foglalt be. A szálló amúgy rendben volt, leszámítva azt a sarkalatos pontot, hogy a létező legpocsékabb internetszolgáltatással bírtak. Elvileg volt, de hosszú órák alatt több szakaszban jó 5 percre sikerült felcsatlakoznom. Kissé ki is voltam agyilag.

Másnap aztán útra keltünk a nagyvárosban, s elintéztük az ilyenkor szokásos orvosi vizsgálatokat. Vérvétel, EKG, tüdőröntgen, hasonlók. Volt egy szemvizsgálat is, tudjátok, az a színes pöttyös bigyó, ahol a számokat kell elolvasni. Gyermekkoromban sem remekeltem benne (pedig máskülönben tényleg jó a szemem), s ez a helyzet azóta sem javult, a négyből kettőt nem sikerült megfejtenem, az egyiknél konkrétan semmit nem láttam…
Aztán jött a táblás vizsgálat, ott persze a legkisebbek elolvasásával sem volt gond.

Miután ez az egész hercehurca nem tartott egy óráig sem, idejekorán beültünk egy thai étterembe, ahol aztán Zhao Sheng annyi kaját rendelt, hogy nem győztük megenni. Ezek a „mézeshetek”, ilyenkor még nagyon igyekeznek az ember kedvébe járni.

Miután Wuhanból elbuszoztunk Xianningbe, itt még volt egy körünk a helyi rendőrségen, hogy bejelentsék az itt-tartózkodásom, majd hazahoztak a lakásomba. Kicsit lerobbantabb, mint a képek alapján látszott, de Fengjiehez képest elsőrangú. A hűtőm sajnos nem működik, ma vitték el szerelni, de máskülönben chabuduo rendben látszik minden. Hely van bőven, az egész minimum 50 négyzetméter, két hálószobával.

Az eltelt két napban a diákmenzán ettem, s a kampuszos boltban vásároltam, egyelőre az ellátás kielégítő.
Tegnap leöltem három óriási (sokkal nagyobbak, mint Fengjieben) és két pici csótányt, az egyik nagy repült is. Majd megállt bennem az ütő. De szerencsére már döglöttek, talán újak nem jönnek.

Hirtelen ennyi. Hétfőn már lesz órám, legkésőbb aznap írni is fogok, de most igyekszem teletömni magamat bitekkel. Muszáj, a függőség nagy úr.