Újoncsors
A kínai felsőoktatás egyik egyedi jellemzője az, ahogy elkezdődik. Most már több mint két évtizede annak, hogy az elsőévesek számára nem a nyugaton megszokott módon indul a beilleszkedés. Itt nem gólyatábor van, hanem militarizmus. Két hetes katonai kiképzés.
A nagy alkalomra az igazi fegyveres erőktől szerveznek ki oktatókat, akik aztán azon vannak, hogy némi fegyelmet csurgassanak a diákokba, na meg persze hogy begyakoroltassák velük a menetelést. Mert hogy az egész folyamat végén ügyesen fel kell vonuljon a banda.
Kínában, sok más országhoz hasonlóan, általános hadkötelezettség van. Azonban a népesség hatalmas száma miatt a gyakorlatban ez nem így működik, teljes korosztályok kiképzését sosem erőltették. Mindezzel párhuzamosan a Népi Felszabadító Hadsereget is igyekeztek mindinkább kisebb létszámú, de jól felszerelt fegyveres erővé alakítani.
Miután mindenkit nem visznek el katonának, bőven elég utánpótlást biztosítanak a legszerencsétlenebb sorsú falvak képzetlen fiataljai, így ez a felsőoktatási gyakorlat leginkább az elveknek megfelelő illúzióval szolgál.
A héten már befejezik a tréninget, hogy aztán nekiláthassanak a tanulásnak. Addig is mókás látni őket uniformisban. Hogy az egésznek mennyi értelme van, az már más kérdés. Ennek eldöntését az olvasóra bízom.
2 hozzászólás
rudai gyerek
No igen, Kínáról mintha egy picit olyan kép élne, hogy nagyon militarista ország…2,5 millió aktív katonával innen Európából, vagy Amerikából tűnhet is így, de ha viszonyítási alapnak hozzávesszük, hogy az 1,4 milliárd lakóból van ennyi katona, akkor már nem is olyan sok.
Pláne, hogy a negyedannyi USA 1,4 milliós haderőt tart fenn.
Hogy mennyi értelme van egy ilyen „kiképzésnek”? Ez jó kérdés. Arra biztos jó, hogy valamiféle fegyelemre oktassa a diákokat, de többre nem hiszem.
Liping
@rudai gyerek: kb. annyi. Valamelyik nap óráról hazafele jövet épp azt láttam, hogy sorban állnak tisztelegve a menetben, mozdulatlanul, miközben a katonaemberke majd minden második kezén igazgatott egy picit, hogy szépen tartsák.